Lassingleitner Valéria a DVG Dunaújvárosi Vagyonkezelő Zrt piac- és vásár koordinátora így mutatja be, hogyan is kezdődik a műszakja minden második és negyedik vasárnap. Ekkor van ugyanis Dunaújvárosban a vásár. Most hétvégén ismét vásár lesz.

Végigsétálunk az árusok között. Megtudom, hogy szezonváltáskor, karácsony idején jóval 100 fölött, átlagosan pedig 80-100 közötti elárusító veszi birtokba az általa bérbe vett területet. Folyóméterenként fizetik a helypénzt, aki pedig ragaszkodik ahhoz, hogy mindig ugyanazon a helyen állhasson a sátra, annak bérleti díjat is kell fizetni. Néhány ezer forintról van szó alkalmanként átlagosan. Időtlen idő óta nem voltam a vásárban, s bizony rácsodálkozom arra, hogy mennyi minden van.

Az ország minden pontjáról jönnek kereskedők, mit az ország, a világ pontjáról. Ott futottam össze ugyanis Szergej Szerzzsel, aki Örményországból érkezett, s egészen pompásan csiszolt kristályokkal kereskedik, de hazánk különböző tájegységei is képviseltetik magukat: Kecskemétről jött például a mézes ember, hihetetlenül jó áron kínálja portékáját. S a vásári forgatagban régen látott ismerősökkel is találkozhat az ember.
Kovács Józsefnével, Irénnel és lányával, Anitával futunk össze, örömmel mutatják, milyen gyönyörű rongyszőnyeget vettek, s Irén ötezerért jutott hozzá egy egészen jó állapotban levő bőrdzsekihez. A dunaújvárosi Kubatov család a gyereknek vásárol ruhákat, azt mondja az édesanya, hogy iskolakezdéshez nagyon sok ruhát vásárolnak, nagyon jó áron innen.

Vali meséli, hogy tudatosan kereste, hívta, invitálta ide a kereskedőket, hogy minél többféle árut tudjanak a vásárban a dunaújvárosiaknak kínálni.
Valóban, ahogy végigsétálunk barátságos köszönések jobbról, balról, időnként egy-egy mondat a családról, látszik, hogy a legtöbben visszatérő árusok városunkba, de azért környékbeliekkel is találkozunk, kézműves termékeiket árulják Szakácsné Gévai Andrea Bódiné Reichart Erikával. Egyikük Adonyban, másikuk Nagykarácsonyban lakik, a kulcsi Carpe d’iem alapítvány hozta össze őket, most is árulnak illatzsákokat az alapítványnak, hálából.

Tisztaság és rend van.
- Mindenki szelektíven gyűjti a szemetet, ahogy lepakolnak, megkapják a nylonzsákokat, s abba pakolják a hulladékukat, természetesen a déli zárást követően jönnek a takarítóink, s a vásár teljes környékét rendbe teszik. Mire négy óra fele ismét visszaáll a szokott forgalmi rend, nyomának sem szabad lenni, hogy itt korábban több ezer ember megfordult.
A stadion hátsó bejáratánál a koordinátor megmutatja, hogy ideköltöznek októbertől a vendéglátók, lesznek padok, ahol kényelmesen lehet majd falatozni, s ide szervezi majd a Bartók színház művészeivel a vásári programokat is. Dél fele aztán elkezdődik a pakolás, az árak még továbbcsúsznak egy kissé lefele. Vali odasúgja, hogy itt alkudni is lehet.

Epilógus

Lassan zárt a piac, elmúlt dél. Pakolnak az árusok. Még Vaskó Zsolt ér vissza feleségével, hogy egy gazdát kereső kiskutyát magukkal vigyenek. Mészáros Mihály fogadta be a kölykök anyját, akit vemhesen kidobtak az utcára, majd az autó is elütötte. A szaporultnak most a vásárban keres gazdit. Nem volt szíve "megszabadulni" a kicsiktől.

Vaskó Zsolték lányuknak viszik ajándékba az egyik virgonc kölyköt. Itt valóban minden megtalálható.