Egy olyan gálamérkőzés rendezői, mint például a már negyedik alkalommal megrendezett Magyarország – Székelyföld válogatott találkozó szervezői, mindig tartanak attól, hogy ugyan mennyien lesznek kíváncsiak az eseményre. Ez ezúttal is így volt, de hamar kiderült, nem kell semmitől sem tartani, a 18 órai kezdés előtt már órákkal gyűltek a sportág kedvelői a csarnok előtt, és a korongbedobásra megtelt a létesítmény.
A május elsejei esemény már negyedik volt a sorban. Az elsőt 2006-ban Gyergyószentmiklósón rendezték meg. A gála ötletgazdája és főszervezője, Vargyas László, a Dunaferr SE egykori kiváló jégkorongozója így emlékszik vissza a kezdetekre.
- Gyergyóalfalui születésű vagyok, játszottam Gyergyószentmiklósón, Jászberényben, majd Dunaújvárosban, ahol pályafutásom legszebb időszakát töltöttem. 2006-ban arra gondoltam, nincs szebb annál, ha az ember találkozik a barátaival, az egykori csapattársakkal. Ekkor gondoltam arra, meghívok közülük néhányat a szüleimhez, és játszunk egyet természetes jégen. Azután híre ment az ötletemnek, és 2006. december 30-án létrejött az első székely – magyar hokimeccs, ami hatalmas siker volt. Sajnos minden évben nem tudtunk összejönni, mivel rengeteg elfoglaltságuk volt és van a játékosoknak. Most is csak május elsejére találtunk időpontot, és köszönet Dunaújváros önkormányzatának, és az esemény fővédnökének, dr. Dorkota Lajosnak, a Magyar Energetikai és Közmű-szolgáltató Hivatal elnökének, Dunaújváros és Fejér megye díszpolgárának, hogy lehetőséget teremtettek arra, hogy megrendezhessük a mérkőzést – tudtuk meg Vargyas Lászlótól.
A program felemelően kezdődött, hiszen először a Dunaújvárosi Vegyeskar elénekelte az Ismerős Arcok mára már klasszikussá vált dalát, a Nélküledet, majd következett a székely és magyar Himnusz.
A mérkőzés előtt Cserna Gábor, Dunaújváros polgármestere is meghatódott.
- Kihagyhatatlan a hokigála! A jégen a székely és a magyar válogatott, a jelenkor és a közelmúlt kedvencei. Kercsó Árpád, az erdélyi magyar, székely ember vezette a magyar válogatottat, aki rengeteget tett a székely és a magyar jégkorongért. Legnagyobb sikereit Dunaújvárosban érte el, több generációt nevelt fel a magyar jégkorongnak. Nagyon örülök annak, hogy az első három, Gyergyószentmiklóson megrendezett mérkőzés után ezúttal Dunaújváros, a Nemzet Sportvárosa volt a házigazda.

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes is itt volt a találkozón, ami nem véletlen, hiszen az általa létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány kapta a mérkőzés teljes bevételét. Az alapítványról tudni kell, hogy arra hivatott, hogy az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál küszöbén tengődő gyermekek életkörülményein javítson.
Böjte atya megnyitóbeszédében elmondta: Tudjuk jól mielőtt Jézus egyetlen prédikációt mondott volna, vagy egyetlen csodát is tett volna, azelőtt elment egyet kergetőzni Názáret poros utcáin a gyermekekkel. Hiszem, hogy Jézus az akkori sok háború, nehézség ellenére tudott játszani, gyermek lenni, vidáman, jókedvvel köztünk lenni, akkor nekünk is szabad. Gyergyószárhelyi gyerekeinkkel jöttünk Dunaújvárosba. Isten áldása legyen Dunaújváros minden egyes polgárán.

Magyarország – Székelyföld 8-5 (2-2, 3-1, 3-2)
Magyarország: Szuper, Rajna, Kozma Z. (kapusok) – Ladányi 1 (2), Szélig, Palkovics 1, Peterdi 2 (1), Tokaji, Horváth A., Pozsgai (1), Lencsés, Hegyi, Kiss D. 1 (1), Azari (1), Tardi (1), Kővágó 1 (1), Erdősi 1, Szilassy (1), Kóger (1), Benk (1), Kiss Á. (1), Magosi, Mestyán, Borbás, Galanisz (1), Szaniszló. Edzők: Kercsó Árpád, Berényi Norbert.
Székelyföld: Ruczuj, Szakács, Molnár Sz. (kapusok) – Bartalis I. 2, Becze, Bartalis B., Reisz (2), Sárpátki 1, Antal Zs., Góga 2, Moldován (1), Nagy Cs., Daradics, Kozma Zs., Csata, Barabás (1), Petres, Borsos (1), Baróti, Csergő (1), Elekes (1), Csibi R. Edző. Gál Sándor. Bíró Ignác.