Ahhoz, hogy a lányára emlékezzen, nem szükségesek mindezek. Most, hogy eladja a házat, úgy döntött, hogy a sportolói múlt emlékeit odaajándékozza a városnak. Írt Cserna Gábor polgármesternek egy adományozó levelet, abban csak annyi kért, hogy lehetőség szerint a lánya nevét viselő uszodában kapjon mindez helyet.
Fabó Éva most, az idén lenne ötven éves. S most már 23 éve, hogy nincs közöttünk.
- Nagyon szófogadó, csendes kislány volt. Rendkívül kötelességtudó – emlékezik vissza Hrozik Mátyásné, Éva, az édesanya. Mi közben beszélgetünk, bele-belelapozunk a jó tanuló, jó sportoló munkájáért kapott jutalomkönyvekbe. Nem volt iskolai év, hogy nem részesült volna dicséretben. Aztán a búvárúszásról is szót ejtünk.
- Ahogy Évi Gurisattiékon keresztül megismerkedett a búvárúszással, egyből bele is szeretett- magyarázza.- Nem érezte, soha sem nyűgnek, sem tehernek a vele járó lemondást és áldozatot. Hihetetlen kitartó és szorgalmas volt ebben is.
Lapozzuk az edzésnaplóját. Minden nap elolvashatjuk, mennyit és mit úszott vagy milyen erőnléti edzéseket végzett. A naplóból megtudhatjuk azt is, hogyan készült egy-egy világversenyre. Szinte magam előtt látom a fiatal lányt, aki a szorgalmasan vezeti az edzésnaplót a tanulás, suli , edzés után, mert mondták neki, hogy fontos. S mivel fontos, ezért megteszi, amit kérnek tőle…
Közben diplomát szerzett a Dunaújvárosi Főiskolán, s férjhez is ment…Nem, nem akarjuk szóba ejteni a tragédiát, de akárhogy is próbáljuk elkerülni, csak ráterelődik a szó az élsportoló öngyilkosságára.
Nézegetjük azokat a fotókat, amelyeken a dobogón legfelső fokán állva áll. Édesanyja elmondta, hogy visszafogottan fogadta mindig a gratulációkat, soha sem szeretett fürdeni a dicsőségben. Csendes, szorgalmas, kötelességtudó volt. Aztán… nyilvánvaló lett számukra, hogy depressziós:
- A kezelő orvosa azt mondta, hogyha valaki nem akar meggyógyulni, akkor nem tudják meggyógyítani. A betegsége miatt abbamaradtak a versenyek, magánéleti problémái is lettek, s hiába akartunk, akartak neki nagyon sokan segíteni, már nem tudtunk…
Közben megérkezik féltestvére Diána is, segít összepakolni. Elmeséli, hogy mennyire szerették egymást: - Nagyon jó testvér volt. Kedves, szerény, figyelmes…. nagyon hiányzik.
A ház, amely sokáig az otthona volt, már üres. Új gazdát talált. A sikeres, elkötelezett élsportoló, a kedves, figyelmes, szerény ember, a tragikus sorsú fiatal lány érmei, oklevelei, díjai a Fabó Éva Sportuszoda felújításáig a Rudas középiskolában kapnak helyet. Igazolásul annak, hogy a siker mindenki számára elérhető, hogy a rengeteg munka eredményhez vezet, s talán annak is, hogy a sportoló, a sikeres sportoló ember is, kétségekkel, néha bizonytalanságokkal, s félelmekkel teli…