„Mellesleg” az ISD Dunaferr Zrt. dolgozója, ahol szintén vezet egy kispályás labdarúgócsapatot. Vele beszélgettünk.

- Honnan ez a szeretet a labdarúgás iránt, illetve azon belül is mi vezette a kispálya irányába?
- A sporthoz való kötödésem nagyon régi. Jószerivel, amióta járni tudok, focizok. 1979-ben, vagyis kilencéves koromban lettem igazolt játékos, még Ajkán kezdtem a pályafutásomat. De a kispályás fociba igazán a kilencvenes évek elején, Dunaújvárosban kapcsolódtam be. Amióta befejeztem a futballt, azóta vezetőként folytatom, öt éve vagyok a Carissa elnöke. Emellett a vasműben is létrehoztam egy csapatot.
- A DLSZ elnökségi tagjaként miként látja a szervezet helyzetét a városi sportéletben?
- Szerintem fontos a szerepünk. Például a kispályás labdarúgás nagyon lényeges része Dunaújváros sportjának, több ezer embert érint. A DLSZ minden olyan kezdeményezésben, ami a város sportéletének előmozdítását segíti, részt vesz.
- Dunaújváros sportjának jövőjéről mi a véleménye?

- Az elmúlt években ismét jó irányt vett a város sportélete. A tervezett sportlétesítmény-fejlesztések befejezése után a profi és az amatőr sport is új erőre kaphat.
- Önnek a legfontosabb feladata a társadalmi felelősségi bizottság vezetése. Nyugodtan mondhatjuk, a bizottság büszke lehet az eddigi tevékenységére…
- Négy év alatt több mint tízmillió forintot tudtunk jótékony célokra felajánlani. A Carissa Kupa bevételeiből a városnak már vásároltunk két defibrillátort, segítettük a Jó Szolgálati Otthont, legutóbb a mentőszolgálat kapott tőlünk két infúziós pumpát, hogy csak néhány akciónkat említsek meg. Az Akarat Ereje Kupa pedig mindig Szathmári Ádámról „szól”, de Pecsét Istvánról (két súlyos beteg - a szerk.) sem feledkezünk el. Azt szeretném kiemelni, hogy a sport és ezen belül a kispályás labdarúgás dunaújvárosi népszerűségét, tömegbázisát használjuk ki, és fordítjuk jó célokra.