Olyan mérhetetlen káosz lett úrrá, amelyen se a rendőrök, se a polgárőrök nem tudtak úrrá lenni, az elzárták a fél város lakóit , akik ki vagy be szerettek volna menni a karanténba zárt területre, őrjöngtek. A szervezők, hát hogy is mondjuk.... nem álltak a helyzet magaslatán.

A traumatológia sürgősségre kellett mennem nem hobbiból, hanem muszájból ültem a kocsiba.

Az Építők útjánál még csak sor állt, rendőrök próbálták vigyázni a kerékpárosokat, de amíg az autósoknak magyarázták, hogy merre tudnak menni, ehhez vagy ahhoz a ponthoz,addig a kerékpárosok közül volt, aki el kezdett a Béke tér felé tekerni, majd üvöltözött a rendőrrel, hogy b..sza isten miért nem szólt, az meg vissza vele, hogy látja a kordont vagy sem? ( Egyszerre az sem tud mindenre figyelni.)

A kórház előtt, nincs behajtás. Menjen haza, hívjon mentőt, azt átengedjük, hangzik a válasz. De talán Városháza után állók hátha átengedik...Próbálkozzon...

Nem enged.. Mondják, menjen vissza a stadion fele, hátha valamelyik keresztutcán át tudok menni... nem nem engedtek ,levezetett az út a kavicsbánya fele, vissza nem lehet jönni, csak oda. "Ha akar, lejjebb mehet az Alsó-Dunapartra, de onnan se előre, se hátra, majdha vége a versenynek, akkor még csak negyed 10 volt...

Illetve van egy út a szivattyúteleptől felfele a Radarig, de az egy erdei ösvény, de az a kijelölt kijárat.

Az erdei út.igazi erdei,. Most jól jönne egy terepjáró,gondolom, mert a kis kocsi, a meredek úton sziklára kap, elforog. Vagy 15 percig sírok a hegymenetben megállt autó mellett. De aztán jön egy kocsisor, azok is beszaladtak a csőbe, az egyikből kiszáll a vezető, és segít kimenteni az autót, továbbmehetek, még össze se tört. Egyesbe fel a domboldalon, és hamarosan ismét a Vasmű úton vagyok. Akkor már akár négykézláb is ,de átvánszorgok a kórház fele. ami még mindig megközelíthetetlen. A kereszteződésben a fehér sztk-nál két autó tele utassal könyörög a rendőröknek. Repülőtérre mennek, engedjék ki őket, de majd egy óra fele, hangzik a válasz...

A kórház után kiakadva, mindjárt egy óra, gondoltam, lefényképezem az egész mizériát, a domboldalas erdei sétányos "főútvonalat", és a kordonokat, akkor már alig jöttek kerékpárosok. De a Vasmű útról még mindig nincs lehajtás. a Lidl előtt még soga sem volt ennyire üres a parkoló.

Lefele megyek, hogy az ösvényről alulról csináljak képe.,Én többet fel, a büdös életbe sem megyek rajta végig, de mikor leérek a Sikló aján szól a kedves útelálló rendőrnő, hogy most már semmerre, mert a verseny kettőig tart, de inkább negyed 3-ig, s ha lejöttem, akkor már vissza nem mehetek, akár jönnek bringások, akár nem. Ez az út csak lefele vezet. Elmondja, hogy kellett volna áteresztésnek lenni 11 órakor több ponton is, de úgy széthúzódott a verseny ,hogy erre semmi esély nem volt.

Egy másik rendőr arra hivatkozik, hogy ezt a szervezők addig csinálhatják, míg valaki fel nem jelenti őket, mert nem lehet, hogy 5 órára mozgásképtelenné tegyenek néhány városrészt. De ez persze, nem az ő dolguk, próbálnak úrrá lenni a káoszon.

A képeket megcsinálom, elmegyek az átázott Alsó-Dunaparton, egészen a rendezvény térig, ott kordon zárja el az utat. Nincs visszaút. Szomjas vagyok. Víz sincs. Elnyúlok a fűben, várom, hogy vége legyen ennek az egész őrületnek. Látnivaló semmi nincs. Azon aztán végképp semmi, hogy percenként befut valaki a célba, hallom, hogy a műsorvezető örömködik, legalább neki van jó napja. Negyed háromkor ismét szabad a pálya, persze csak a város felé, Óvárosba a kijutás még mindig lehetetlen.

Szép sport a triatlon, de nem a városközpontba való, az már teljesen bizonyos. Az elmúlt évek tapasztalata után a mai egy újabb megerősítése ennek.

A nyitókép a Pincesori káoszt mutatja... A faluba már nem juthattam el. így köszönöm a facebook képet...