Már az érettségi előtti évben kánonban mondják szülők, tanárok, osztálytársak, hogy az élet nyelvvizsgával teljes, nélküle semmi nem lehetséges, a világ megáll forogni, ha azonnal nem iratkozom be egy nyelvtanfolyamra. Pedig, ahogy a szólás is mondja, nem eszik azt ilyen forrón – több okom is van, miért nem jelentkezem komplex nyelvvizsga időpontra.

1. Forever young

Nem tervezem olyan gyorsan befejezni a főiskolát, hiszen ki akar felnőni és valami borzalmas munkahelyen robotolni, amikor a nyelvvizsga-bizonyítvány hiányára hivatkozva még pár évet rá lehet dobni a kolira, a bulira, a vicces és szigorúan alkalmi diákmelókra? A haverokkal lógni idegennyelv tudás nélkül is kiválóan lehet, ők biztosan nem kérik számon az angol, német vagy francia nyelv grammatikai apróságait.

2. Az önbizalmat nem papírban mérik

Egy állásinterjún nem a felmutatható eredmények száma döntő – diplomája és ilyen-olyan papírja mindenkinek van. A tömegből jó fellépéssel és egészséges önbizalommal lehet kitűnni. Minek az a C1, ha egy jó poénnal és két körmondattal lehengerlem a HR-est?

3. A nyelvvizsga visszatérítés olyan izé

Irtózom mindentől, ami ingyen van. Az olyan izé. Ingyen mozijegy? Na, az talán még belefér, de csak ha szinkronizált filmre adják, és kukorica is jár hozzá. De hogy ingyenes felsőfokú? Ki hallott már ilyet, járjak utána, oldjam meg, töltsek ki mindenféle papírt hozzá? Nincs is erre időm, hiszen mindjárt indul a következő kolibuli, egyébként pedig nekem tekintettel kell lennem a hírnevemre is!

4. Az Acitvity mindent megold

Nyaralás, külföld, új kultúra, jöhet! Más nyelv? Minek, amikor az Activityt mindenhol ismerik, és örömmel gyakorolják! Én is imádom, a haverok is elég jók benne, és mekkora móka már, ha fagyi helyett buborékfújót vagy buszjegyet kap az ember! Az ilyen helyzetekből lesznek az életre szóló anekdoták, nem pedig az írásbeli és szóbeli nyelvvizsga feladatainak megoldásából...

+1. Nem vagyok anyuka kicsi fia/lánya/büszkesége

Mondhat mindenki amit akar. Majd én rájövök, mit akarok kezdeni az életemmel – ráérek még, minek rohanni –, csak azért nem vágok neki egy olyan nehéz feladatnak, mint egy nyelvvizsga, hogy anyuka a fodrásznál büszkén mesélhesse, az ő kis mazsolája már megint tökéletes volt... Magoljon ragozást, értsen meg szórendeket és szöszöljön tesztfeladatokkal, aki akar, engem ez nem hat meg. Életművész voltam eddig is, és ezen nem szándékozok változtatni! A visszatérítést pedig járja ki, akinek nincs olyan teljes, minden szabad percét igénybe vevő élete, mint nekem.