Először is tisztázzuk, mi is az a lábtoll-labda!
A Magyar Lábtoll-labda Szövetség honlapján az alábbi ismertetőt olvashatjuk a sportágról.
„A labdajátékok csoportjába tartozó mozgalmas, látványos csapatjáték, amelynek célja, hogy a speciális - tollból készült - labda a szabályoknak megfelelően a háló felett úgy kerüljön át az ellenfél térfelére, hogy az ellenfél azt ne tudja visszaadni. A mérkőzéseket három - három játékos játssza 11,88 méter hosszú és 6,10 méter széles, középen a nőknél 150 cm, a férfiaknál 160 cm magas hálóval két térfélre osztott pályán. A korábban csak edzésmódszerként játszott változatai - az egyéni és a páros játék - az utóbbi időben önálló versenyszámként is megjelentek.
A lábtoll-labdázás versenyeit a könnyű labda miatt általában teremben rendezik. Szélcsendes időben, enyhe szélben szabad téren is jól játszható.”
A lábtoll-labda egyébként több mint ezer éves múltra tekint vissza, és mint annyi más, ez is Kínából származik. Az európai szövetség mégis csak 1991-ben alakult meg, az első magyarországi versenyt 1993. május 29-én rendezték meg.
1995. március 11-én öt egyesület Újszászon megalakította a Magyar Lábtoll-labda Szövetséget. A szövetség alapító elnöke Butor Klára, fõtitkára Fehér János. A MLTSZ megalakulását követően megkezdődött a bajnoki rendszer kialakítása és a nemzetközi kapcsolatok építése.
A MLTSZ 1996 óta minden évben Hungarian Open elnevezéssel nemzetközi versenyt rendez. 2000 óta a bajnoki rendszer mellett diákolimpiai bajnokságot is működtet.
Dunaújvárosban Kohán Árpádné, a Gárdonyi Géza Általános Iskola pedagógusa honosította meg a sportágat. De hogyan is?
- Öt évvel ezelőtt volt az iskolában egy labdarúgócsapatom, és kerestem nekik az interneten egy szórakoztató, ügyességfejlesztő játékot, sportágat. Így találtam rá a lábtoll-labdára. Megmutattam a gyerekeknek, és rögtön megtetszett nekik. Felvettem a kapcsolatot a magyar szövetséggel, ahol egyből nagyon készségesek voltak velem, a mai napig sokat köszönhetek a szövetség főtitkárának, Fehér Jánosnak.
Sokat gyakoroltunk, de rájöttem, kell a verseny, hogy ne szegjék a kedvüket a gyerekek. Először egy Mikulás Kupán indultunk, ahol sikeresek voltunk, ez nagy lökést adott, azóta nincs megállás.
- Az idén már volt olyan területi diákolimpia, amelyen harminc dunaújvárosi indult. Ez azért nem kis eredmény…
- Már nemcsak a Gárdonyi viszi a prímet, vannak középiskolás versenyzőink is a Rudasból és a Kereskedelmiből. Finoman, de azért lassan terjeszkedünk.
- Összességében milyenek látja a lábtoll-labda helyzetét Dunaújvárosban?
- Még mindig kezdeti állapotban vagyunk, de fokozatosan fejlődik a sportág. Bemutatókat tartunk az általános és a középiskolákban, mindenhol jól fogadnak minket. Látják, hogy szórakoztató, ügyességfejlesztő, és akár más sportág kiegészítője is lehet a lábtoll-labda.
- Idén a Magyar Lábtoll-labda Szövetség Dunaújvárosban rendezte meg az idénynyitó viadalát. Ez azért hatalmas elismerés Önöknek.
- Nagyon boldogak voltunk, oda is tettük magunkat azért, hogy minden rendben legyen. Szerencsére a szövetség vezetése elégedett volt a munkánkkal, ezért felmerült az, hogy minden évben itt lesz az idénynyitó.
- Mire eddig a legbüszkébb az eredményeik közül?
- Szöllősi Vanetta az idén országos harmadik lett a diákolimpián, ugyanúgy, mint a lánycsapatunk. Vannak fiataljaink, akiket már felnőtt viadalokra is meghívtak. A zonban pénzünk nincs, nem egyesületként működünk, minden költséget a nagyon lelkes szülők állnak. A kevés pénzből pedig csak arra jut, hogy havonta egy versenyre elutazzunk, akkor pedig a gyerekeket a saját korosztályukba nevezem be, mert igazán ott a helyük, ott tudnak sikerélményeket szerezni.