1950. november 30. Éjszaka. Negyvenkét pentelei család várakozik a peronon. Fogalmuk sincs, hova viszik őket és miért. Aztán rájuk csukták a marhavagon ajtaját és elindultak. A vagon résein keresztül próbálták kitalálni, merre is mehetnek. Elhagyták Budapestet, átkeltek a Tiszán. Talán Oroszországba viszik őket. De tévedtek. A dunapentelei családokat öt településre vitték. Szarvasra, Hajdúnánásra, Kondorosra, Túrkevére és Püspökladányba. Az itthon maradtak semmit nem tudtak az elhurcoltakról, szinte azonnal beléptek a téeszbe. Az öt település lakói ugyanúgy nem tudták, miről is van szó, mint azok, akiket odatelepítettek. A hatóságok folyamatosan ellenőrizték őket, akár éjszaka is. Így ment ez ’53-ig. Akkor már nem zaklatták őket annyira, elmerték hagyni páran az „otthonukat”. Kulákoknak bélyegezték őket, pedig volt olyan, akinek mindössze egy háza és egy lova volt. Másoknak csupán 40 holdnyi földje, melynek felét csak bérelte. Megbecsült emberek voltak, mégis el kellett hagyniuk az otthonaikat. Senki nem értette miért. Az 1948 és 1953 közötti „csengőfrász” Dunapentelén 46 családot érintett, és még többeket azok közül, akik itt maradtak. Hiszen ők a rendszer ellenségei csak papíron voltak, valójában a környezetükben megbecsült embereket hurcoltak el. De nem lehetett mit tenni. A kiérkező ÁVH-s tisztek és rendőrök, akik a kitelepítést végrehajtották, nem Dunapenteleiek voltak. Az intézkedés idejére a helyi rendőröket bezárták a saját őrszobájukba, velük se legyen gond addig, amíg „megtisztítják” a Magyar úti kulákoktól a vas és acél városát.

Ezekre az időkre emlékeztek szerdán délután a Pentele Klubban a Magyar úton. Azon a helyen, ahol 61 évvel ezelőtt több, mint 100 embernek kellett mindent hátrahagynia. Az eseményen részt vett többet között Márkus Gábor, Püspökladány alpolgármestere is, aki megrökönyödve hallgatta Jakóné Fekete Teréz emlékeit arról a bizonyos éjszakáról, amikor mindkét szomszédjához megérkeztek a kitelepítők. Rétvári Bence államtitkár bár személyesen nem tudott részt venni, de írásban kifejezte együttérzését és támogatásáról biztosította a jelenlévőket.
Az emléktáblát Gombos István, Dunaújváros humán ügyekért felelős alpolgármestere és Márkus Gábor, Püspökladány alpolgármestere avatta fel.

Az 1948 és 1953 között Dunapenteléről kitelepítettek névsora:
Baka György (3 fő); Béres István (4 fő); Borsos Károly (3 fő); Dóra Szilárd (2 fő); Faragó Imre (2 fő); Faragó Sándor (2 fő); Farkas Mátyás (6 fő); id. Cs. Farkas György (2 fő); Cs. Farkas György (5 fő); Farkas István; Franyó István (2 fő); Gölöncsér Imre (2 fő); Halmai Károly (4 fő); Hauzer Gyula (3 fő); Horváth János (3 fő); Jantski Gyula (2 fő); Kádár József (4 fő); Kéri Ferenc (2 fő); Koppányné Peretsényi Ilona (2 fő); id. Lénárt József (5 fő); Markovics Imre (4 fő); Lábadi József (2 fő); Magyar György (3 fő); Molnár Mihály (2 fő); Nyuli György (3 fő) Nyuli István (2 fő) Nyuli György; Nyuli Ferenc; Pálmai Ferenc (2 fő); Pintér József (2 fő); Peretsényi Imre (4 fő); Peretsényi György (3 fő); id. Rózsa Mihány (4 fő); ifj. Rózsa Mihály (2 fő); Radics István (3 fő); Tóth Gyula (4 fő); Tóth Géza (3 fő); Tóth Ferenc (3 fő); Török István (2 fő;) Vörös József (3 fő); Vajda László (2 fő); Vincze Sándor (2 fő); Windisch Mihály (4 fő).