És azt sem tartom erre a helyzetre húzhatónak, hogy a forradalom megeszi a saját gyermekeit, mert itt, ha valaki is kinyírta saját magát, az Tóth László volt, egyes egyedül. Hozzáteszem, hogy sajnos...

Sokan sokszor próbálták bölcsességre inteni, megfontoltabbá, körültekintőbbé tenni, de az elmúlt hónapok alatt Tóth Laci egy japán szupervonat sebességével száguldott egy zsákutca vége felé.

Most odaért.

Sajnálom, mert ez a „tudomány jelenlegi állása szerint” azt jelenti, hogy húszéves pártmunkája lett semmivé: sok pénz, sok idő, sok munka most gyakorlatilag lenullázódott.

Ha tetszik, ha nem, Tóth László megszűnt meghatározó politikai tényező lenni.

Hogy miért is?

Az első hiba: Egy politikus soha, de soha ne döntsön első sorban érzelmei alapján. Nem szerethet, nem gyűlölhet, nem ragaszkodhat és nem utasíthat el, mert úgy érzi. Vannak feladatok, vannak célok, vannak okok és indokok… ezek egyike sem érzelmi kategória. Ez olyan, mintha nem engedném beadni a gyereknek magas láza ellen az injekciót, mert sírni fog és fáj neki. Bizonyos döntéseket nem hozhatunk meg gondolkodás nélkül, kizárólag érzelmi alapon.

Tóth László az utóbbi időben szabad utat engedett az érzéseinek. Haragudott és megsértődött, panaszkodott és fenyegetett… miközben egyetlen egy rendszer sem viseli el tartósan,megértéssel és empátiával, ha bármelyik tagja így viselkedik. Különösképpen zavaró ez az eljárás, ha ezt még nyilvánosságra is hozza.

Ha ezt teszi, akkor nagyon nagy hibát követ el, aminek a saját személyes sorsára nézve is beláthatatlan következményei lehetnek. Aki érzelmes és érzelgős állapotában van, az ne válassza a politikusi szakmát… ha meg olyan élethelyzetbe kerül, hogy nem képes indulatain és érzelmein uralkodni, akkor vonuljon el addig a „Bakonyba szerzetesnek”, mert úgy jár, mint Tóth László az alpolgármesterséggel.

A második hiba: Ne támadd a szövetségesed ! Kiegészítés: különösképp, ha az erősebb nálad. Ha az ember rosszul méri fel saját erejét és befolyását, s úgy megy bele egy belharcba, akkor nagyon könnyen és nagyon gyorsan kellemetlen meglepetésben lehet része.

A második hiba az első folyománya, ha az embert az érzelmei hullámzásai vezérlik, könnyen hibás következtetéseket vonhat le akár maga, akár vélt vagy valós riválisa erejét tekintve.

Tóth László meghatározó személyisége volt a helyi Fidesznek, de nem vezéralakja. Kiszolgálta a szervezetet, gondoskodott arról, hogy a vezető(k) stratégiai célja valósuljon meg, inkább közvetítő szerepet töltött be, mint irányítót. Ezt viszont nagyon jól, megbízhatóan és korrektül csinálta. Hosszú évtizedes munkája jutalma lett az alpolgármesteri szék. Lojalitásának és elkötelezettségének a záloga. Azonban, ha ezen kettő érdeme elmúlik, akkor szembe kell néznie azzal is, hogy a saját befolyása is vele együtt múlik.

Ha megtámadom, áskálódom sértettségemben és feljelentem (!) a korábbi szövetségesem, aki beosztáshoz és pozícióhoz juttatott, akkor ne lepődjek meg azon, ha előbb-utóbb retorziót alkalmaznak ellenem. Itt most nem arról beszélek, hogy oka volt rá vagy sem, joga volt rá vagy sem, hanem a módszerről és az eljárásról.

Brutus kinyír(at)ta Julius Caesart, de csak vitatkoznak azon történészek és szépírók, hogy etikus vagy jogos volt-e a cselekedete, a tényen ez már semmit nem változtat. Már mint azon, hogy Brutusból nem lett, és nem lehetett cézár.

Egy vasműs ismerősöm mesélte a történetét. Ő volt egy beosztás várományosa, de kívülről hoztak a megüresedett székbe főnököt. Ő iszonyúan megsértődött és el kezdett furkálódni. Egészen addig, amire kitették a cégtől… ugyanis a rendszer nem engedhette meg, hogy ő alulról fúrja meg a főnökét. Ha ez precedenssé vált volna, utána a többi főnök se lehetett volna a beosztottaitól biztonságban… Neki kellett mennie… Gondolom, értik a példát.

Tóth Lászlónak jó néhány hónapja megromlott a viszonya dr. Dorkota Lajossal, s ebből nem is csinált titkot. Személyes okok vezettek a korábbi barátság romlásához,- amely, mivel személyes, senkire nem tartozik, - de tény, hogy semmi köze sincs sem a város gazdálkodásához, sem a párthoz, sem a megszületett döntésekhez, semmi olyanhoz, ami mögé most elbújt. Egyszerűen, mivel érzelmi alapon döntött, rosszul mérte fel az erejét.

Hogyan tovább?

Tóth László képviselő marad, hiszen a szervezetnek még nem érdeke, hogy onnan is kikényszerítse. De ez sem lesz sokáig tartható helyzet, legalábbis, ha a jelenlegi indulattal és sértettséggel folytatja a politizálását.

Ha nem tudnak megalkudni és kompromisszumot kötni, akkor várhatóan abban a szerepben is kellemetlenné válik.

Előfordult már ilyen az MSZP kormányzása idején. Szász képviselővel volt a frakciónak rendszeresen baja, aki ugyan végighúzta a ciklust, de később már függetlenként kellett, hogy induljon, ám úgy nem került be a képviselők közé.

Tóth László most lemondott az alpolgármesterségről vagy lemondatták… Egy politikusi karrier végjátékát látjuk. S, hogy így alakult, arról azonban nem a körülmények tehetnek....

Fekete Györgyi