A Civilek Dunaújváros és Térségéért Egyesület „kerekasztal” beszélgetéseket szervez annak érdekében, hogy a civilek és a városlakók „első kézből” értesülhessenek a mindannyiunkat érintő legfontosabb kérdésekről.
Az első ilyen kötetlen megbeszélésre a Corsó ételbárban került sor 2011. november 8-án. A meghívott dr. Parrag József, a Szent Pantaleon Kórház – Rendelőintézet orvos-igazgatója volt.
Mi lesz veled kórház?
E kérdés köré érdemes csoportosítani az elhangzott legfontosabb információkat, amelyek három „csokorba” rendezve említendők.
Az első az, hogy az ország közepén, 30-40 kilométer sugarú körben NINCS más sokszakmás, csaknem megyei kórházi teljesítményszintet nyújtani képes sürgősségi és fekvőbeteg-ellátó intézmény, amely az M6 autópálya és a Pentele-híd jóvoltából gyorsan elérhető eléggé nagy térség lakossága számára. A legközelebbi nagy kórházak Kecskeméten, Székesfehérvárott, Szekszárdon és a fővárosban érhetők el. Közülük Kecskemét és Székesfehérvár távolsága – autópálya hiányában – az elérési időt tekintve „messzebb van” a földrajzi elhelyezkedésénél. A kalocsai kórház – a fórumosok tapasztalatai alapján is – nem lehet rivális sem színvonalát, sem kapacitását tekintve.
A második az, hogy a városunk kórházának szakmai lehetőségeit meghaladó esetek betegeit részben legális, részben jól bejáratott informális kapcsolatok segítségével gyakorlatilag időveszteség nélkül
tudta eljuttatni a dunaújvárosi kórház azokba a fővárosi kórházakba és klinikákra, ahol a magasabb szintű gyógykezelés biztosítható. Ennek a jól bejáratott kapcsolatrendszernek is köszönhetően a Szent Pantaleon Kórház túlélési mutatói lényegesen javultak, mert jobb ellátást tudtak kapni az oda bekerülők.
A harmadik az, hogy a jövő évtől várhatóan megváltozik nem kis mértékben a kórházi ellátások rendszere. Több koncepció létezett. Valószínűleg középnyugat-magyarországi régióhoz tartoznánk Székesfehérvárral, Tatabányával, Komárom-Esztergom megyével, a főváros budai oldali kórházaival együtt. Mindegyik régióhoz tartozik majd egy betegirányító rendszer, amely nem az eddigi közigazgatási határok szerint dönti el a betegutakat. Ha ez valósul meg, kimaradhat a betegutakból a Dunaújváros Székesfehérvár és a Székesfehérvár Budapest közötti, sok időveszteséget magában rejtő kerülőút. Izgalmas és pozitív fejlemény lehet, ha rugalmasan meghaladhatók lesznek a közigazgatási határok. Akár például Dunaföldvár és Dunaújváros között. Ma ugyanis hiába jönnek hozzánk a földváriak, a finanszírozott kapacitás a szekszárdi kórházé, a földvári betegek gyógyításáért nem, vagy alig számolhat el teljesítést a dunaújvárosi kórház, ami százmilliós deficitet eredményez.
„Mi a városi kórházak közül a nagyok közé tartozunk. De a megyei kórházakhoz képest kicsik vagyunk. De majdnem megyei szintű ellátást tudunk biztosítani.” mondta Parrag doktor. Az is kérdés, milyen lesz a jogi környezet, azaz egy megyei, illetve egy városi kórház működésére milyen előírások vonatkoznak majd. Ha beszűkítik a nagy, sokszakmás városi kórházak mozgásterét, fokozatos elsorvasztás is bekövetkezhet.
A negyedik az, hogy aláírták a Szent Pantaleon Kórház új blokkjának pályázatát, a 3 milliárd forintot meghaladó értékű pályázat kiviteli terveinek az elkészítése folyik. Ha megépül az új szárny, nem csak XXI. századi túlnyomásos légkondicionált műtőblokkal és további korszerű egységekkel egészül ki a kórház, hanem helyiségek szabadulnak fel, ami lehetővé tesz további komfortosítást a kórház más részeiben. Mindez együtt valószínűsíti, hogy a jövőben sem csökkenhet a Szent Pantaleon Kórház – Rendelőintézet térségi szerepe.
Civil gyűjtés
A civil fórum kérdése volt, hogy miképpen tudná a lakosság segíteni a kórház működését, milyen eszköz, vagy műszer beszerzésének elősegítése lenne leginkább szükséges. Dr. Parrag József elsőként megjegyezte, hogy mindegyik osztályra ráférne pótlólagos segítség, de leginkább a szemészetnek lenne szüksége egy új, megbízható szemnyomásmérő készülékre, ami körülbelül millió forintba kerülő eszköz. A fórum szervezői tervezik a gyűjtés megszervezését.
A szülések száma korábbi időszakhoz képest mintegy 10%-kal nőtt a dunaújvárosi kórházban, azaz 40 – 50-nel többen szülnek itt. Ami Parrag doktor szerint több dologra vezethető vissza. Az egyik a kórház fokozatos komfortosítása, a körülmények javulása. Emiatt kevesebb a máshol levezetett szülés. A másik az, hogy a túlparti településekről is mind több várandós nő választja szülése helyszínéül a mi kórházunkat. Végül talán a térségünkben több a gyermeket vállaló nő.
A járóbeteg-ellátás helyi sajátossága
Az egészségügy három legnagyobb területét igyekezett bemutatni a meghívott vendég. Ezek: egészségügyi alapellátás, járóbeteg-ellátás, fekvőbeteg-ellátás. Utóbbi területen van leginkább „otthon” az orvos-igazgató. De nagy vonalakban beszélt a járóbeteg-ellátásról is. Kiemelte, hogy ez utóbbi területen komoly fejlesztések valósultak meg országosan. A mi környékünkön Dunavecse és Ercsi volt a fejlesztés célpontja. Dunaújvárosról szólva azt említette meg, hogy annyiban sajátos a helyzet, hogy a szakrendelések nagy hányadát kórházi főállású szakorvosok látják el, ami a nagyobb orvosi terhelés mellett nem csekély előnyt is jelent. Ha kiderül, hogy a szakrendelésen jelentkező betegnek kórházi ellátásra van szüksége, a kapcsolat és helyismeret okán időveszteség nélkül lebonyolítható a beteg átirányítása és átvétele. A gondok között említette az élményfürdőben kialakított gyógyászati részleg ideiglenes szüneteltetését. Amit lehetett, kényszerűen átköltöztettek a kórház épületébe ortopédia, reumatológia), de a balneológiai ellátás sajnos helyben nem biztosítható. Ugyanis a CIB a korábbi 3 helyett 10 millió forint havi bérleti díj ellenében tartotta volna fenn az élményfürdő gyógyászati részlegét, amit (évi 120 millió forint) nem vállalhat fel a kórház. Amely, mint ismét önkormányzati intézmény, a mai körülmények között rentábilisan tud működni.
Svájcban feleakkora a terhelés
Az alapellátásról (háziorvosi szolgálatok) szólva a gondok között említette a praxisokban dolgozó orvosok elöregedését, s hogy Dunaújváros nem eléggé vonzó ebben a tekintetben (praxison a háziorvos és kisegítő személyzete együtt értendő). Mivel az alapellátás önkormányzati feladat és az is marad, a betöltetlen praxisok ellátását csak úgy tudja megoldani a város, hogy a működő praxisok között osztja meg az orvos nélkül maradó körzetek lakosait, ami fokozza a háziorvosok leterheltségét. Ráadásul a finanszírozás degresszív, ami azt jelenti, hogy nem a nagyobb lélekszámnak megfelelően nő a praxis finanszírozása, hanem annál kevésbé. Mellbevágó adat, hogy míg Svájcban 600 fő ellátásáról gondoskodik egy ottani háziorvos, addig nálunk ennek duplája átlagosan az egy praxisra jutó lélekszám! Amihez még hozzáadódik a helyettesítés. Egy kérdésre – miszerint azt olvasta valahol a civil fórum egyik résztvevője, hogy több millió forint egy praxis finanszírozása – azt válaszolta dr. Parrag József, hogy nemcsak a praxis minden működési költségét kell a háziorvosbak fedeznie, hanem teljes áron kell megfizetnie a betegeinek beadott gyógyszereket, ami a patikai térítésnél jóval nagyobb összeg.
A még számos témát érintő eszmecsere végén a civil fórum szervezői bejelentették, hogy decemberben (előreláthatóan 13-án) ugyancsak a Corsóban a megváltozó Munka Törvénykönyve lesz a fórumtéma.