Kálmán András 1990-ben önkormányzati képviselő, 1994-ben pedig az MSZP dunaújvárosi regionális szervezetének elnöke lett. 1998-ban és 2002-ben választották meg országgyűlési képviselőnek.

Kálmán András 1999-ben, időközi polgármester-választáson nyerte el a polgármesteri tisztséget. 2002-ben és 2006-ban is ő lett a polgármester, szintén az MSZP színeiben. 2010-ben már nem indult a tisztségért, nyugdíjba vonult.

A 2014-es önkormányzati választáson az MSZP, a DK és az Együtt közös önkormányzati képviselőjelöltje volt, de nem került be a közgyűlésbe.

Az MSZP Dunaújvárosi Szervezete az alábbiakkal búcsúzik vezető politikusától:

Hosszan tartó betegség után elhunyt Dr. Kálmán András.

Akik ismerték, szerették, tisztelték – mert sokan voltak, vannak ilyenek, nekik most csak a néma döbbenet maradt. Egy kiemelkedő személyiséggel, egy különleges emberrel lettünk szegényebbek. Ügyvéd volt, politikus volt, családfő. Hogy milyen sorrendben és milyen sikerrel, azt mindenki, a maga helyén megválaszolja. Politikusi munkásságát az idő, illetve majd a történelem megítéli. Egészen precízen megítéli. Majd.
Egy biztos. Országgyűlési képviselőként és polgármesterként is maradandót alkotott. Oly sok konkrét, kézzel fogható dolog fűződik a nevéhez, ami miatt kikerülhetetlen a munkássága. Hidat álmodott, autópályát szorgalmazott, felépült a Hankook gumigyár. Értéket teremtett. Ha csak és kizárólag ennyi érdeme lenne egy politikusnak, már volt érteleme. Ő maga azt mondta a gumigyár építésének zűrzavaros időszakában, hogy sejtette, hogy nem kap lovasszobrot jutalmul, de a sok-sok negatív felhangot bizony sokallta… talán már akkor elgondolkodott, hogy van-e értelme? De mert hitt benne, igenis volt értelme és csinálta. Tisztában volt vele, hogy politikusnak lenni, nem mindig hálás feladat.
Olyan emberi kvalitásokkal, olyan tudásbázissal rendelkezett, ami mindig lenyűgözte környezetét. Mindig, mindenre volt válasza. Tulajdonképpen mindegy volt, hogy milyen témában kellett megszólalnia, folyt belőle a szó. Amolyan polihisztor-féle volt.
Mégis, talán a legnagyobb sikert emberként érte el. Úriember volt. Megértő, jószívű, empatikus. Polgármesterként két és fél cikluson keresztül irányította hivatalát. Emberként. Ezért (is!) szerették őt a kollégái, a munkatársai. Segítette őket. Szakmailag és emberileg egyaránt.
Aki egy kicsit is közelebb volt hozzá, az azt is tudhatta, hogy imádta a családját. Rengeteget beszélt a gyermekeiről, az unokáiról. Ők voltak a minden.
Az utolsó sikeres kampányában sokan, Ő maga is viselte a „Folytassa, Doki!” feliratú pólót. Most vége van, Doki!
Nekünk most nagyon fájdalmas.
Ezer köszönet jár Neked! A munkádért, a mosolyodért, a vicceidért, a kedves szavaidért, a tanácsaidért, azért, hogy voltál. Éppen ezért, maradsz is közöttünk.
Feliratos pólót már nem húzunk, csak a szívünkbe írjuk fel:
Köszönjük, Doki!
Nyugodj békében!