Az esedékes kényszerű lépés gyökerei valójában négy évtizeddel ezelőtti döntésekből eredeztethetők!

Az új gazdasági mechanizmus szárnybontásának éve 1968. Dr. Szabó Ferencnek a Dunai Vasmű egykori vezérigazgatójának Szilánkok című visszaemlékezéséből is tudható, hogy az akkori fogalmakhoz mérten óriási nyereségre tett szert a serdükőkorú acélipari nagyvállalat. Ebből a nyereségből jutott béremelésre, nyereségrészesedésre, technológia-korszerűsítésre és felépülhetett Dunaújvárosban igen sok – akkor szövetkezeti konstrukcióként elkönyvelt - lakás. E konstrukció fontos eleme volt a költség családot terhelő részéből nyújtott engedmény – ha a lakásigénylő házaspár vállalta két gyermek világrahozatalát.

Az 1970-es években évente 800 és 1000 közötti lakás épült Dunaújvárosban, nagyrészt vasműs közreműködéssel.

A hetvenes évek közepén az akkori kormányzat – az úgynevezett Ratkó korszak demográfiai hullámára alapozottan – olyan új családpolitikai intézkedésekről döntött, mint a 3 éves gyermekgondozási segély (gyes) bevezetése.

Az előbbiek eredményeként Dunaújvárosban az országos átlagot messze meghaladóan nőtt – átmenetileg - az élveszületések száma. Az 1974 és 1981 közötti nyolc esztendőben a dunaújvárosi illetőségű újszülöttek száma a következőképpen alakult: 1204; 1298; 1300; 1193; 1076; 1041; 914; 855. E nyolc év átlaga 1110 dunaújvárosi újszülött évente. Kiszámítható, hogy hat-hét évvel később körülbelül ugyanennyi első osztályos gyerek megjelenésével kellett számolni városunk általános iskoláiban, a nyolc egymást követő év csúcslétszámát figyelembe véve (harminc fős osztálylétszámot tételezve) a mintegy 8880 dunaújvárosi diák egyidejűleg 296 (!) általános iskolai tanterem szükségességét tette nyilvánvalóvá (egy műszakos oktatással számolva).

Ebben az időszakban épült fel szinte egyidőben négy új általános iskola Dunaújvárosban. Ezek: a Dózsa György, a Gárdonyi Géza, az Arany János és a Kőrösi Csoma Sándor általános iskolák. És még ez sem volt elég! A Munkásművelődési Központ mellé építendő új színházi (legalábbis kezdetben annak szánt) szárny déli felét is – ideiglenesen – általános iskolaként kellett megnyitni. Ez volt az Aranyvölgyi Általános Iskola. Időközben felépült a korábbi ideiglenes épület helyett a nagyobb befogadképességű Móra Ferenc Általános Iskola is.

Az 1974 és 1981 közötti időszak élveszületési adatai a Területi statisztika évente kiadott köteteiből valók. A 2001. évi népszámlálás Fejér megyei kötetében fellelhető az 1980 és 1989 közötti tíz év, valamint az 1990 és 2001 közötti 12 év összesített élveszületési adata. Ebből visszaszámolható az átlagos évenkénti születésszám, amely 1990 előtt 797, 1990 után pedig évente 531 dunaújvárosi újszülöttet jelent. Ugyanez az 500 és 600 közötti születésszám jellemző Dunaújvárosban az ezredforduló utáni években is. Ugyanúgy 30 fős osztálylétszámokat feltételezve a 296 helyett 142 osztályterem is elegendő lehet az alsófokú oktatás tekintetében Dunaújvárosban.

A születésszám csökkenését követően az iskolás korosztályok is megfogyatkoztak. Első lépcsőben a Szilágyi Erzsébet Általános Iskola fele és az Aranyvölgyi Általános Iskola szűnt meg, második lépcsőben döntött a város közgyűlése a kertvárosi József Attila Általános Iskola és a Barátság Általános Iskola bezárásáról. Így jutottunk el napjainkig.

A korábbi átszervezések ellenére túlméretezett Dunaújváros alsófokú oktatási hálózata, legalább is a városi költségvetés meglehetősen szűkös lehetőségeihez képest.

Cs.Gy.