Nem esik kétségbe, nem csügged el, hamarosan már dolgozni szeretne; visszamenni mérnöknek a bányába. Aztán majd: járni szeretne egy lánnyal, koncertekre menni a barátaival, családi vacsorákon ülni, sétálni az utcán, élvezni a telet, az őszt, a tavaszt, és majd gyerekeket nevelni, iskolába kísérni, beszélni nekik a küzdelemről és kitartásról, s arról, hogy a világ mégis csak jó… azaz Pecsét István élni szeretne.
Példa nélkülinek nevezte azt az összefogást Cserna Gábor, városunk polgármestere, amely a fiatalember életének megmentéséért létre jött városunkban. Most még egy nagy levegővétel, s István remélhetően gyógyultan haza jöhet. A polgármester elmondta, hogy még négy millió forintot kérnek a kínai orvosok, hogy be tudják fejezni a fiatalember gyógykezelését. Speciális célzott kemoterápiát alkalmaznak, amelyet kizárólag ott tudnak elvégezni, ugyanis a hagyományos kemoterápiát nem lehet nála alkalmazni, mert István túl van egy májátültetésen.
Ha nincs meg a továbbmaradáshoz szükséges összeg, akkor két hét múlva hazaküldik. Éppen ezért hívott össze rendkívüli közgyűlést Cserna Gábor, hogy megszavazzák: kölcsönadja a város a kért összeget Dunaújvárosiak Életéért Közalapítvány számára. Mivel csupán kölcsönről van szó, ennek visszaadására is segítség született. A Grabarics Kft. és a Renalpin Kft. közösen vállalta, hogy kezességet vállal a városnak a pénz visszafizetésére abban az esetben is, ha a gyűjtőakció nem járna sikerrel.
A képviselők ellenszavazat és tartózkodás nélkül támogatták a javaslatot. A döntést követő sajtótájékoztatón elhangzott Kovács Judittól a DVG igazgatósági tagjától, hogy jelesre vizsgázott a város összefogásból, s a vállalkozók is hihetetlen mértékű társadalmi felelősségvállalásról tettek tanúbizonyságot.

Ő segített másoknak is
Kótai Henrietta, a Grabarics Kft. marketing vezetője elmesélte, hogy különös módon ismerték meg Istvánt. Ő segített a társaságnak. Egy nagy beteg kollégájuk gyógykezeléséhez kerestek lehetőséget, s megkeresték Istvánt, akit akkor már Kínában gyógykezeltek:
- Őt kértük meg, hogy segítsen felvenni a kapcsolatot az orvosokkal, és feltárni a lehetőséget, amivel saját kollégánk gyógyulását biztosítani tudjuk. Így kerültünk személyes kapcsolatba vele, aki önzetlenül, kedvesen, gyorsan reagált kéréseinkre. Példaértékű volt a hozzáállása. Ezért döntöttünk úgy, hogy a saját eszközeinket használva, segítünk Istvánnak is, megpróbáljuk elérni, hogy csak a gyógyulásra koncentrálhasson.

Az adománygyűjtést folytatják.
Jótékonysági programokat szerveznek. A többi között az egyik ilyen a Dunaújvárosi Hírlap által indított rajzverseny: óvodások és iskolások rajzait várják november 4-ig, amelyekre licitálni lehet. A legszebb alkotásokat díjazzák és kiállítást is rendeznek belőle, a jótékonysági estre november 26-án kerül sor a Bartók színházban. Olyan elképzelés is megszületett, hogy a legszebb rajzok majd egy 2017-es falinaptáron szerepelnek, amelynek értékesítéséből származó bevétel is az alapítvány bevételeit gyarapítaná.

István köszön mindent
Pecsét Istvánnal Kínából beszéltük, s hangsúlyozta, hogy adjuk tovább, nagyon köszön mindent.
- Hálás vagyok, hogy nem kell hazamennem, hanem folytathatom a kezeléseket. Ezeket a célzott kemókat 20 naponta kaphatom, összességében hat alkalommal. Még egyszer köszönök mindent, ígérem, nem fogom feladni. Bármennyire is olyan rákkal szálltam szembe, amely a legsúlyosabbak közé tartozik Itt azért jó esélyem van, hogy felvegyem vele a harcot, hiszen olyan kezeléseket kapok, amelyet otthon sajnos nem tudnak biztosítani. Mindezek ellenére bizakodom, s a tények is azt igazolják, hogy van rá okom, hiszen nem találtak további áttéteket. Minden egyes plusz nap, nekem huszonkilenc évesen, ajándék. Küzdök a további napokért. Úgy látom, hogy a város is bízik bennem. S köszönöm Grabarics Gáboréknak és a Renalpinnak, hogy kezességet vállalnak értem, már, mint a pénzért, amire szükségem van. A könnyeimmel küszködtem örömömben, amikor megtudtam. Előtte nagyon elkeseredtem, hogy itt a célnál kell feladnom. Nagyon hálás vagyok a polgármester úrnak is, hogy mellettem áll. Én úgy szeretnék hazatérni Dunaújvárosba, hogy meggyógyultam. S köszönöm, hogy ebben a küzdelemben nagyon sokan támogatnak. Hogy mi hiányzik a legjobban? Talán az, amit elvesztettem 16 évesen, ami a legjobban hiányzik azóta is. Az egészségem. Szürke, unalmas, munkával teli hétköznapokat szeretnék. Ez okozná a legnagyobb boldogságot.