Vasárnap meg elment a fél város Rácalmásra Eddázni meg a Rúzsa Magdira... Tehát nem unatkoztunk. Egyszer vagyunk hatvanévesek, és kész..

A Főnix Fesztiválos képek itt láthatók.

A Mazsorettesek meg itt.

De térjünk át az ünnep napjára.

A délelőtt még elég laza volt, hiába a nagy forróságba nem volt tömeges a vállalkozó kedv, hogy az ünnepi beszédet élőben hallják, és az új kenyér sem volt annyira vonzó. De azért voltak, fociztak, sétáltak, ettek , ittak és szórakoztak.

Cserna Gábor, polgármester mondta az ünnepi beszédet, majd a református és a görög-katolikus lelkészek áldották meg az új kenyeret, s Gombos alpolgármesterrel együtt neki veselkedett városunk első embere és szelte a kenyeret... el is kapkodták..

Egyébként meg kell állapítanom, nem egyszerű egy meló...

Az ünnepi beszéd -- vágatlanul Itt olvasható:

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az államalapítás ünnepén Ravasz László református püspök úr szavaival szeretném köszönteni Önöket:
„A magyarság önmagában sem nem végzet, sem nem dicsőség, hanem feladat.
Minél nagyobb, nehezebb feladat, annál drágább, annál gazdagabb ajándék.”

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Államalapító Szent István királyunk ünnepén hívok és bátorítok mindenkit: ünnepeljünk együtt, osztozzunk a több mint ezer esztendős magyar állam közösséget teremtő erejében.
Mert mi másért térünk vissza újra és újra az államalapító nagy királyhoz, mint hogy örüljünk: az ország áll, és önbizalmat, erőt merítsünk Magyarország jövőjéhez.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az államalapításhoz kapcsolódó ünnepségeink, mint a mai is, alkalmat kínálnak arra, hogy magunkról gondolkodjunk, magunkkal vessünk számot. A hétköznapokon erre nem nagyon adódik lehetőség. Most azonban igen.
Úgy vélem, egy közösség jelleméről, gondolkodásáról, jövőjéről az árul el legtöbbet, hogy milyen közös vállalkozásba fog.
Ha fellapozzuk a honfoglaló magyarokról szóló históriákat, akkor azt látjuk, hogy a kalandozó törzsek közös vállalkozásai nagy utazások voltak. A különböző hatalmi érdekek szolgálata, vagy egyszerűen csak a jövedelmező kaland ígérete több ezer kilométerre is elcsábította őket. Életük biztonságát az így megszerzett vagyon, a könnyen szállítható kincs jelentette.
Mindez azonban egy nagy formátumú embernek köszönhetően megváltozott. A valamennyiünk életét meghatározó történelmi pillanat, az államalapítás, vagyis Szent István királyunk óta nekünk, a magyar emberek többségének a mindennapok biztonsága már nem becsomagolható, felpakolható kincseket jelent.
A biztonság számunkra ma sem az ékszerhez, és nem a svájci bankszámlán kamatozó bankbetétekhez kötődik, nem is valamelyik adóparadicsomba menekített offshore céghez, hanem csakis és kizárólag az otthon melegéhez. Nekünk a biztonság Szent István óta földet, házat, hazát jelent.
Ez az, ami számunkra minden más megszerezhető érték felett áll.
Közös terveink, közös vállalkozásaink is mind ehhez kötődnek: az otthonunkhoz, a városunkhoz, a falunkhoz.
A hazánkhoz, ahol élünk. Ahol a jövőt tervezzük.
Ahol szeretnénk, ha gyermekeink is keresnék a boldogulást. És nemcsak keresnék, hanem meg is találnák.
Ezért teszünk meg mindent otthonunk biztonságáért, gyarapodásáért.

Hölgyeim és Uraim!

Államalapító elődeink kemény munkája egy erős országot, Közép-Európa legerősebb államát eredményezte. Ezredéven keresztül a magyar államiság testesítette meg a magyarok és a Kárpát-medencében élő nemzetiségek összetartozását. Számukra a hazaszeretetet nem kellett sem magyarázni, sem igazolni. Természetes volt, mint a levegővétel. Jobb volt hozzátartozni, mint nélküle élni.
Így és csakis így maradhattunk fenn ezer esztendőn át itt, a Kárpát-medencében.
Hiszen a mű, melyet Szent István királyunk létrehozott és Magyarországnak hívnak több mint ezer esztendeje áll. Elég erős ahhoz, hogy megteremtse a jog és a törvény rendjét.
Elég erős ahhoz, hogy megvédje polgárait.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Most rajtunk, a mi nemzedékünkön van a sor, hogy a történelem lapjait teleírjuk. Ismét az újrakezdés korát éljük. A magyar országgyűlés 2010 tavaszán felhatalmazást kapott arra, hogy mindent újrakezdjen. Vagyis térjen vissza arra az ezeréves útra, amelyen a nemzet és a magyar ember érdeke az első.
A nemzet akaratából választott képviselők feladata, hogy újra otthonná tegyék ezt az országot Magyarország minden polgára számára.
Eljött az idő, hogy mi magyarok ismét megtaláljuk az egymáshoz vezető utakat. Itt az idő, hogy úgy rendezzük be országunkat, hogy mi mindannyian a boldogulás útjait járhassuk családunk, szűkebb közösségünk Dunaújváros és nemzetünk javára.

Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Engedjék meg, hogy jó egészséget, jó szomszédot, megértő társat és boldog családot kívánjak Önöknek, valamint munkát, biztos megélhetést, amelynek haszna, értelme és gyümölcse van.
 

Délelőtt készült képek itt nézhetők meg.

Délutánra már jobban felpörögtek az események, és a programok is, tehát gyűltek szépen a népek, és minden a szokásos medrében folyt, ami egy ünnep kapcsán igenis nagyon fontos.

A délutáni felévételek meg itt láthatók.

Legyen a sör hideg, a pörkölt meleg, a zene hangos...találkozzunk ismerősökkel, kicsit dicsekedjünk meg  panaszkodjunk, ahogy szokás...

Így a sziget ismét a miénk volt, strandostól, színpadostól és ez jó volt.