Ezen a napon igyekeznek a lehető legtöbben a legtöbb embernek beszélni, ahány helyen és nyelven csak lehetséges. Manapság különösen fontos a mesemondásra felhívni a figyelmet: egyrészt hasznos, kellemes közösségi-családi időtöltés, másrészt az olvasóvá nevelés is valahol itt kezdődik – sok minden múlik azon, hogy a gyermekeknek mennyit (és mit) olvasnak. A mesehallgatás az első lépés a könyvek szeretete, a nyelvi készségek és a képzelet fejlesztése, de a morális nevelés felé is.

A történetmesélés világnapjának története Svédországban kezdődik: március 20-a az „Alla berättares dag”, „minden történetmesélő napja” volt. 1991-ben tartották meg először – később több-kevesebb lelkesedéssel, de ünnepelték. 1997-ben az ausztrál mesemondók egy csoportja öthetes ünnepséget szervezett, és március 20-át a szóbeli elbeszélők nemzetközi napjának nevezték ki.

A dunaújvárosi József Attila Könyvtárban a világnap alkalmából mesedélutánt tartottak.