Franciák, amerikaiak, hollandok, kínaiak alkotják majd azt a kórust, akikkel együtt lép fel a Dunaújvárosi Vegyeskar a Carnegie Hallban január 20-án este. S hogy szombaton reggelre, a Hotel Park Central báltermében tartandó első próba előtt is volt meglepetés a szállingózó hó mellett… Megelőzve a New Yorki Magyar Házban való Magyar Kultúra napi fellépést, túlnő a szimpátián. A francia kórusvezető ugyanis meghívta a Dunaújvárosi Vegyeskart…

Fejes Arina tizennégy éve tagja a Női Karnak, majd a Vegyeskarban is énekel, Könyves Ágnest húsz éve ismeri a szakmából, s először jár Amerikában. Meggyőződése, hogy az ének vízummentes:
- Tényleg nagy izgalommal készültünk erre a programra. Első benyomásaim, lévén soha nem jártam erre, nagyon pozitívak, annak ellenére, hogy rövid idő áll rendelkezésre, s nyilván kevés, amit láthattunk belőle. Éppen a próbák előtt vagyunk, de remélem, sikeres bemutatót tartunk majd.

- Franciákkal, hollandokkal, kínaiakkal együtt léptek fel…

- Több alkalmunk volt már nagyobb bemutatókon szerepelni, s mindig izgalmas, pozitív élményekkel gazdagodunk, amikor nemzetközi szinten találkozhatunk más országok, nemzetek kórusaival. Ez mindig hozhat a jövőre nézve olyan meglepetéseket, amelyek több kórust is összehozhat, akár meghívással is. A zene, az ének vízummentes…

Várnai Eszter (tizenhét éve énekel, bár, ahogy mondja, gyerekkora óta teszi) Móriczos volt, s ez a dunaújvárosi zeneiskolát már önmagában is minősíti, hiszen látható (és hallható) eredménye van az általános iskolai munkálkodásnak… Számára is az első tengerentúli út:
- Várakozással tekintettem az út elé, és sokkal ember közelibb ez az egész, mint amire számítottam. Mivel szeretek énekelni, nagyon szeretem a társaságot, valószínű, hogy mindenen átsegít majd. Nyilván, a fellépésen dől el, hogy milyen lesz a végkimenetel. Számomra az esik jól, hogy akik itt élnek magyarként, őket még hogyan érdekli ez a történet, a jelenlétünk: mi van otthon, milyen a magyar kultúra… Ha nekik örömet szerzünk, akkor örülök. Természetesen haza is viszek ezt-azt a gyerekeknek. Ne féljenek megnézni a világot, mert mindenhol jól érezhetik magukat, ha jó társaság van velük, körülöttük. Ma reggel pedig remekül éreztem magam, amikor Péter bejelentette, hogy meghívásunk van Franciaországba, mert Európában is remek kultúrákkal találkozhatunk. Sőt, sokkal megvalósíthatóbbnak, racionálisabbnak tartom, hogy kisebb távolságokra is elutazhassunk

Wladyslaw Wojakiewicz lengyel származású kórustag tehát abból a szempontból is izgalmas lehet számunkra, hogy a francia fél kórusvezetője is lengyel. Wojakiewicz a basszust erősíti a kórusban, miként korábban nagyapja is tette 1920-ban, aki munkásénekkarok tagjaként (Csepeli nagy énekkar, soroksári Iparos Dalkör, Pesterzsébeti Iparos Dalkör…) úgyhogy a hagyomány nem gyökértelen (1979 óta énekel, a Vegyeskar tagja 1997 óta):
- Tudtam, hogy a francia kórusvezető lengyel származású, hiszen olvastam. Nyilván nem arról szól most ez az egész, hogy két ilyen távolra szakadt megismeri egymást és a franciák gyorsan meghívják a magyarokat, mert mindenütt van egy lengyel… (nevetünk) Ennek persze mindig örül az ember. Történelmileg persze elég hosszú, itt-ott szakadozó, de tartós kapcsolat van a magyar-lengyel társadalom között.

- Személyesen hogyan fogadta a meghívást 2015-re?

- Örömmel. Nekünk ez még mindig nagy csoda, hogy külföldre lehet jutni, simán is, nemhogy meghívással szerepelni. A kórus történetében ez úgy működik, ha valami elindul, akkor olyan, mint a lavina. Összetalálkozunk, meghívjuk egymást. A gimnázium kórusával én ezt már megéltem, dr. Varga Andrással, akivel egy belgiumi fellépést követően, fesztiválgyőzelemmel… Tíz évre előre mehettünk volna bárhová, mert annyira bekerült a köztudatba. A városi Vegyeskarnak ez a fellépés most biztosan hatalmas lehetőség.

(pálinkás)