A koncert után fogadás következett. Aznap éjjel bizonyára nehezen jött álom a kórustagok szemére, hiszen maradandó élményben lehetett részük. Január 21-én pedig már haza is indultak. Az érkezésük január 22-én, 12:30-kor várható.

Akár tetszik, akár nem, a Carnegie Hallban mindenképpen a 70. születésnapját ünneplő Karl Jenkins kortárs zeneszerző kapta a legnagyobb elismerést az egyébként premierként bemutatott Arany János: Walesi bárdok amerikai bemutatóján. S amikor a szólistákon és zenekaron át a kórusra mutatott – szívmelengetően megemelkedett a tapsvihar.

Tényleg nem kell szellemi károsodást szenvednie senkinek a megértés végett, hogy milyen és mekkora jelentősége volt ennek a fellépésnek New Yorkban, s hogy mit jelent csapatban dolgozni: szervezetten, sokkal jobban koncentrálva, képviselve nem csak egy várost (Dunaújvárost), de egy nemzetet is. Hogy mit jelent egy eleve elismert magyar irodalmi művel angol nyelvre adaptálva a világ elé lépni vele azoknak, akik mindig is érintettek voltak a szabadságért való küzdelemben… Úgy látszik Jenkins, a walesi származású zeneszerzőt megérintette mindez és képes volt olyan zenét szerezni Arany János soraira, amin már nem csak mi hatódunk meg.

Ahogy Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója fogalmazott:
- Úgy gondolom, Dunaújvárosban és környékén van olyan potenciál, hogy kellő szívós munkával eljuthat akár az Újvilágba is. Amerika más, s ha ezt egy kórus meglátja, évtizedeken át képes építkezni belőle. Komolyan. Ha elképzeljük, hogy már nem leszünk, hatvan év múlva ott lesznek a képek a falon, meggyőződésem, hogy a dunaújvárosiakat is föllelkesíti… Gratulálok nekik.

A főigazgató egyébként részt vett a fellépést követő fogadáson is, amit a 17 aranylemezes, platinalemezzel rendelkező, születésnapos Jenkins sem hagyott ki. S ahogy a francia kórus, úgy az étterem karzatán álló magyarok is énekeltek a mesternek egy-egy örömdalt – s ezt sem színvonal alatt. Ezt csak megerősítette a fogadáson részt vevő dirigens, Jonathan Griffith is, aki nagy-nagy szeretettel jött a dunaújvárosiak közé, gratulálva (és megjegyezve néhányukat külön is), megköszönve a közös munkát.

(A továbbiakról, részletesebben már nem New Yorkból! Indulunk haza.)
(pálinkás)