A gálameccs apropóján azonban érdemes visszatekinteni egy kicsit arra az időszakra, amikor megkezdődött az új időszámítás Dunaújvárosban. 1

985-86-ot írtunk, amikor a saját nevelésű játékosokra épült Kohász először indult a felnőtt első osztályban. A csapatot ekkor vette át Kercsó Árpád, aki továbbra sem mondott le az utánpótlás vezetéséről. Jól tette, hiszen az 1993-94-es szezonban már az ő általa kinevelt ifi együttes mutatkozott be a felnőttek között, akik két évvel később, az 1995–96-os magyar jégkorongbajnokságban értek fel először csúcsra, amikor veretlenül lettek magyar bajnok.

Erre a pillanatra, erre a csapatra emlékezhetünk most, húsz év távlatából a bajnokokkal, az ezüstérmesekkel és a sikeredzővel, akinek „csupán” annyit köszönhetünk, hogy manapság egyáltalán beszélhetünk magyar jégkorongról.
- Nagyon örülök annak, és számomra is meglepetés, hogy újra együtt lesz az akkori bajnokcsapat. Amitől azonban nagyon megilletődtem, hogy milyen óriási a gálameccs előtti érdeklődés mind a szurkolók, mind a játékosok és a szakemberek részéről egyaránt.

Nagyszerű visszagondolni az akkori összecsapásainkra, melyeket a szabad ég alatt még hóesésben, vagy szélviharban is telt ház előtt játszottunk. Ezt a szeretet érzem még ma is. Bármerre járok a városban azt hallom, hogy most ismét a régi emlékekről beszélnek az emberek, hiszen akkor tényleg dunaújvárosi volt a csapat. A gála előtt nemigen találkoztam a fiúkkal, így már nagyon várom azt a pillanatot, amikor belépünk a jégcsarnokba.

A két csapat közötti meccsek közül nekem a legnagyobb élményem a Székesfehérváron játszott első Dunaferr – FTC összecsapás volt a Magyar Kupában, amely 6-6-ra végződött. Az elején megfélemlítettek bennünket – erre egyébként később is volt példa -, de a végére 1-6-ról kiegyenlítettünk. Ez számomra a csoda volt, mely bebizonyította, hogy az eredmények elérésének érdekében bíznunk kell magunkban.

Ez nagyon boldog időszaka volt életemnek játékosaim és a közönségünk miatt is. A fiúk most már bizonyára megértik, miért voltam olyan kemény velük. Mindezt akkor azért tettem úgy, hogy ők és a közösség a lehető legjobb, legerősebb legyen. Nézze meg bárki, hogy az akkori Dunaferrből hová fejlődött a jégkorong sport! Az akkori korosztály bajnokságokat, Magyar Kupákat nyert, a játékosok legendákká váltak, akik egész életüket megalapozták a hoki által.

Szinte mindenkit felsorolhatnék, de most maradjunk Ladányinál, Szélignél, Tokajinál, vagy Berényi Norbinál, aki a franciákat verő magyar válogatott játékosaként ma már vállalatot irányít! Nagyon büszke vagyok mindenkire! Annak a teljesítménynek, melyet akkor vitt véghez a csapat, ma és a jövőben is óriási értéke lesz, hiszen unokáink is beszélni fognak róla!