Képek | Kultúra

Szalay Péter „Embert keresek” című kiállítása nyílt meg a Kortárs Művészeti Intézetben. Az alkotó a maga szabadon szárnyaló egyéni kifejezésmódjával mutatja be a mai ember mindennapjait megformázó jelképeket. Már belépéskor a látogatót elgondolkodtatja az a gyertyatartó, aminek az alapját egy látcső képezi. A gyertya a fényt, még a távcső a messzelátást szemlélteti, ezzel mutatva, hogy bármi történik körülöttünk, a távolban a fény mindig világítani fog számunkra. Továbblépve egy vasból alkotta rózsát láthatunk, ami a maradandóság szimbólumaként állhatna a helyén, de a váza, amiben a virág áll, tele van vízzel, így a rozsdával az elmúlásra adja meg a párhuzamot.
Az ember keresésének egy másik fázisát jeleníti meg a tollpárna, amiből a kieső madártoll alkotja újra a hatalmas szárnyaló sast. A kiállítás legelgondolkodtatóbb momentuma az a szivárvány, ahol az égi képződmény alatt a madarakat, az egybefonódó sarlók és kaszák jelképezik.
A mozgó szobrok dinamikájukkal keltik fel a figyelmet, és a látogató csak alapos szemlélés után asszociál a négy alakban, a Dávid-csillag, a vörös csillag, a Nyilaskeresztes Párt csillaga és a Szentháromság háromszög alakú szimbólumára. A falon lévő táblaképek egy régi analóg technikát felhasználva mutattak más-más szögből különböző képeket.
A Kis Terem legfeltűnőbb alkotása a cimpáz kép, ami pontokban határozza meg az állat profilját, és a fekete-fehér pontokon keresztül hoz létre kapcsolatot a futball labdával. Így az alkotó, az állatban keresi az embert és az emberben az állatot. Feltűnő az a korláton ülő majom is, ami először felkelti a kíváncsiságot, majd ha közel merészkedik hozzá a látogató, az érzékelőkön keresztül riasztva, hangos berregéssel hívja fel magára a figyelmet.
Végül a pincegaléria zárja a keresést, ahol az erdő közepén a maci vakaródzik a fa kérgén, miközben le nem veszi tekintetét az előtte villogó TV képernyőről.