Focimeccsen előbb voltam, mint játszótéren. Ezt azért mesélem el, mert apám jogán van némi beleszólni valóm a dolgok menetébe.

Lett légyen még a google előtti időben a szekrényünkben egy külön fiók volt, amiben gyűjtötte az összes átigazolt "kohász" játékosok nacionáléját. Apám az a fajta drukker volt, akkor is járt focimeccsre, amikor kiesésre állt a csapat. Olyan drukker volt, aki akkor sem káromolta a csapatát, amikor az pocsékul játszott.

Sőt, a nagy családi eseményeket nem tarthattuk az itthoni mérkőzések idején. Tehát húgommal az esküvőink időpontjának kiválasztásánál is figyelembe vettük, hogy ne legyen azon a napon itthon futball-mérőzés.

De apám már egy ideje nem jár ki a meccsre. Nem, szerencsére, semmi baja nincs. Ki is mehetne... De nem megy. Nem szidja, nem méltatlankodik , csak nem megy.

Most, hogy Artner mester is levette a dunaújvárosi mezt, most is csak azt mondta, hogy várható volt.

S pontosan tudtam, hogy mire gondol. A DPASE dolgai nincsenek rendben. Már jó ideje. Az a fokú amatőrizmus, ami az NBI-t végigkísérte még nem fejeződött be. Meghamisított játékos engedély, szabályszegés miatti pénzbűntetés és pontlevonás, olyan szakmai bakik voltak, amelyek az Alap II-ben sem fordulhatnak elő, nem egy első ligás csapatnál.

Eközben elhibázott átigazolások sora történt meg, sérült játékosokkal, meg olyanokkal, akiknek már-már oda kellett volna készíteni az oxigén palackot, ha véletlenül neki állna futni, ne legyen baj, mind-mind azt bizonyították, hogy a meccseket már a pályára lépés előtt elvesztettük.

Akkor kérték fel már csak Artner Tamást, amikor már csodát is kellett volna tennie nem csak a csapatot irányítani. Még így is majdnem összejött.

Aztán az NBII-ben is megpróbálta a lehetetlent, most a 8. helyen járunk, amely valljuk be lejtmenet után nem is rossz teljesítmény. Hiszen az NBI-ben feljutáskor szinte minden lehetőséget megkapott az egyesület. Ekkor a kedvező szponzorációval sem sikerült eredményt elérni. Most viszont laposabb a pénztárca jóval, a mérsékelt támogatás a klubvezetéstől gyökeres más szemléletet igényelt. Ez pedig nem történt meg. Kicsit olyan érzete van az embernek, mint a Titanicnál az ütközés után, amikor még az úri közönség táncolt, pedig a hajó már süllyedt.

December elején elment Szúcs Lajos. A csapat hálóőrét és kapitányát, Szűcs Lajost ugyanis megkereste az NB III-ban szereplő Rákosmente KSK vezetősége, hogy vállalja el a szakmai igazgatói és a központi kapusedzői posztot. Úgy kommentálták akkor, hogy kihagyhatatlan ajánlatot kapott. Végülis mihez képest...

Most meg bejelentették, hogy Artner mester közös megegyezéssel elmegy. Elegánsan, visszafogottan nyilatkozott erről Artner Tamás:

"Mivel a klub egyelőre nem tud távolabbi terveket megfogalmazni, és nem tud a jövőről érdemben tárgyalni, úgy döntöttünk, már most elválnak útjaink. Jól éreztem magam Dunaújvárosban, a kiesés után, a kezdeti nehézségek után ősz végére szépen összeállt a csapat, de megértem a vezetőket, hogy elsősorban a gazdasági stabilitás a cél. Köszönöm a szurkolóknak a bizalmat, a kollégáknak a támogatást és a játékosoknak a példás hozzáállás!"

Félreértés ne essék, egyetlen szóval sem bántanám a mestert. Megpróbálta, de úgy látja, hogy itt nincs jövője. Azaz, hogy jelenleg és itt nincs jövője, már mint a focinak. Apám sajnálja, hogy elmegy. Jó szakembernek tartotta. Apám, a szurkoló csalódott.

A fenti kép az év végi gálán készült. Volt sportcsarnok, fenyőfa, díjak, vacsora, ledfal....

Ide szurkolók nem kellenek.