A Lorántffy középiskola diákjainak műsorát követően az ünnepi beszédet a Széchenyi István Gimnázium igazgatója, Müllerné Ódor Marianna mondta el. Személyes hangvételű ünnepi beszédében felelevenítette, hogyan ismerte, tudta meg 56 valós történéseit, hangsúlyozta, hogy gyeremkkorában annak a bizonyos októbernek az eseményei szájhagyomány útján terjedtek, s bizony nem hasonlítottak a történelemkönyvekben olvasottakhoz. A rendszerváltás ideje volt az, amikor a suttogásokat felváltották a hangos lázadások.

"Számomra különös jelentőséggel bírnak a nemzeti ünnepek - mondta - tanárként és szülőként az egyik legfontosabb feladatomnak tartom, hogy az ifjú nemzedék gyökereinek megtalálásában segédkezzek. A múlt , jelen, jövő láncolatából épül fel nemzeti tudatunk. Az alapokat mindig a család adja, ott tanulja meg a gyermek először a hagyományok tiszteletét."

Kollégáival együtt fontosnak tartja, hogy a tanítványok nemcsak részesei legyenek az ünnepeknek, hanem át is éljék azokat. A történelmünk végigkíséri életünket, az utókor feladata, hogy ápolja nagyjainknak emlékét, "mert a haza nem eladóMert a haza nem eladó.Ezüst pénzre sem váltható. Mert a haza lelked része,Határait belédvéste Ezer éve,Ezer éve a hit."

Az utókor feladata az is, hogy nem csupán azokról emlékezzen meg, akik bekerültek a történelemkönyvekbe, hanem azokról is, akik részt vettek 56 eseményeiben, felvállalva ennek minden következményét.

Wass Albert tanulságos szavait idézte beszéde végén: "Csak a vér, s a nyelv tudja összetartani az embereket, s a közös múlt emléke. Ha ez megszûnik, felbomlik a világ."

Majd a részt vevők elhelyezték az emlékezés virágait.