A gyógyítás mellett köteleztem el magam. Nemcsak egy tudatos döntés, hanem egy mélyről jövő vágy volt. Amolyan hitbeli meggyőződés. Aztán lassan megismertem a test minden apró zugát és fejet hajtva a tudomány oltára előtt betekinthettem mindabba a tudásba, amit az akadémiai orvostudomány évszázados tapasztalata elém tárt. Lenyűgözött!

Egy pillanatig, amikor elvégeztem az orvosi egyetemet azt hittem, hogy a tarsolyomba van, mindaz, amit a testről tudnom kell. Aztán a természet iránti érdeklődés és egy személyes spirituális tapasztalat olyan távlatokat nyitott meg, amely megváltoztatott sok olyan paradigmát, amelyet addig igaznak hittem. A test, a betegség, a gyógyulás fogalma átértékelődött. Mohón faltam az új tudást és ismét egy egész felfedezni való világ állt előttem. A test egy finomabb dimenziója a lélek láthatatlan világa tárult elém. Eleinte összezavarodtam, két tűz közé kerültem és hol ezt, hol azt véltem igaznak. Vehemens eszmefuttatások, kételyek és hitek között vergődtem. Kardoskodtam. Aztán feladtam a harcot. Megértettem, hogy a háborúban csak vesztesek vannak, így békét kötöttem önmagammal, a testel és lélekkel. És mikor elszállt a csatafelhő lassan a horizonton egy újabb világ kezdett körvonalazódni. Egy olyan világ, ahol a test-elme-lélek, a fizikai világ és a spirituális lét, megtalálta a jól meghatározott helyét ebben a világban. Itt már csend volt és nyugalom, és mint egy Isteni Gordiuszi csomó fonódott össze, test és lélek a fizikai valóság és a spirituális világ.

Elnézem a heves vitát, amit többek között a Filantropikum egyes bejegyzései váltanak ki, és amit a klasszikus orvosi nézetek és alternatív gyógyászati módszerek dualitása szül. Elszomorít, de ugyanakkor tudom, hogy minden vélemény és komment egy-egy személyesnek vélt igazságot tükröz. Ezek részigazságok és olyan dolgokat próbálnak szétválasztani amik létünk kezdetétől kéz a kézben járnak. Ahogy a test sem választható el lélektől, így az egészség és betegség fogalma is szorosan összefonódik. Így leghitelesebb az lenne, ha tudatosítanánk, hogy ugyanazon folyamatokról beszélünk csak a perspektíva amelyből vizsgáljuk különbözik. Számomra jól megfér egymás mellet az akadémiai orvostudomány és a legtöbb alternatív módszer is. A tudomány a jelenlegi álláspontja szerint nézi és vizsgálja a betegségek kialakulását és számára a kísérletesen bizonyított és mérhető adatok a relevánsak. Az alternatív szemszög viszont olyan sok évezredes tapasztalat hozadékát adja, amely annak ellenére, hogy tudományosan még nem bizonyítható de attól működőképes. A gyógyítók szerepe elsősorban a felellősségteljesség. Évezredes tanítás ez: Csak nem ártani (Primum non nocere).

A klasszikus gyógyszerek kedvező hatásai mellett szembe kell nézni azok mellékhatásaival is, ami tagadhatatlan. A természetgyógyászati termékeknek és kiegészítőknek is pontosan és célzottan kell tudni a helyét a gyógyításban. Így kevésbé valószínű hogy egy sürgősségi osztályon egy akut életveszélyes fertőzés esetében grapefruit mag kivonat fog csöpögni a perfúzióban, míg az sem valószínű hogy egy kisebb múló probléma esetén a alternatív kezelés helyett, inkább a súlyos mellékhatásokat okozó utolsó generációs antibiotikumot kellene használni. Egy agresszív pszichiátriai beteget sem nyugtathatunk le egy kis valeriána levéllel, míg egy enyhe belső nyugtalanságot sem kellene függőséget okozó erős nyugtatókkal kezelni. Használjuk emberek a józan eszünket. Itt lenne az ideje elhinni az orvostudománynak, hogy megvannak a saját korlátai és a betegség nem csupán egy szerv elváltozása hanem, az az mögött lévő test és lélek zavara is. A természetes gyógymódok is meg kell ismerjék a saját határaikat és vannak helyzetek amikor fejet kell hajtani az orvostudomány módszerei előtt is. Csak a szűklátókörű gyógyítók hiszik, hogy az orvostudomány és a természetgyógyászat mostohatestvérek. Nem. Édestestvérek. Édestestvérek, akik a tudomány és a természet szülöttei. Ne tagadjuk meg egyiküket sem.

Gyógyítók, segítők használjuk a józan eszünket!

A beteg java a legfőbb törvény (Salus aegroti, suprema lex esto) – Hipocrates.