A múzeumban tartott telt házas rendezvény képei önmagukért beszélnek.

Mi három pillanatképet osztunk meg az Olvasóinkkal:

New yorki szilánkok

Hát megtörtént… Fellépett a dunaújvárosi egyesített kórus a new yorki Carnegie Hallban. Íme, néhány a megosztott impressziók közül.
„Ez a nap is elérkezett. Sokunk számára egy hosszú és nagyon fáradságos folyamat megkoronázását jelentette, hogy ébredéskor tudtuk, ma eljött a nagy nap. A Carnegie Hallban fogunk fellépni. A bejutás és eligazítás után volt egy kis bemelegítő torna, mivel gyalog kellett felcaplatni a 6. emeletre és a lépcsők igen meredekek. De sebaj, a Carnegie Hall történelmi lépcsőit koptatták lábaink, ebből indultunk ki. Ezt követően gyors lepakolás és már mentünk is a színpadra a főpróbára. Hát, elfogódottan léptünk a színpadra, azt hiszem. Mégiscsak történelmi helyről van szó, a zene egyik szentélyéről. A patkó alakú terem, az aranyozások, a fíling, a bársony ülések látványa… Ez mindent vitt…”
„Rövid beéneklés – ki-ki a maga módján – után kb. háromnegyed hétkor már mentünk is a színpadra, innentől már élesben ment a “mutatvány”… Jó érzés volt látni a közönséget, ahogy áramlik befelé és tölti fel a termet. Jó érzés volt tudni, hogy számos magyar ül a nézőtéren, akik megtisztelnek bennünket jelenlétükkel. Így ott volt Gyenis Andris unokatestvérem, de dr. Fülemile Ágnes is a családjával, Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója és még sokan mások is. ( Részlet Horváth Péter, karnagy blogjából )

„Gratulálok a hétfő esti csodálatos előadáshoz a Carnegie Hallban! A Distunguished Concerts International New York részéről mindannyian elismerésünket és köszönetünket szeretnénk kifejezni. A walesi bárdok csodálatosan szólalt meg. Micsoda erőteljes és drámai zenemű.

Milyen megtiszteltetés volt megismerni Önt az elmúlt hónapokban, hetekben, majd New York City-beli tartózkodásuk során személyesen is. Előadásuk ennek a szentélynek számító s nagy hagyományokkal, valamint hihetetlen múlttal rendelkező koncertteremnek becsületére vált. Részesei lettek a hely legendás hagyományainak és bekerültek számos más nagy előadás története közé. Elismerésemet fejezem ki ezért a lenyűgöző koncertért és bízom benne, hogy életük egyik rendkívüli pillanataként fognak előadóként visszaemlékezni minderre.” (Jeffery Thyer köszönő leveléből)

„ Két napja érkeztünk haza New Yorkból, azt hiszem még nem sikerült visszaállnom az itteni „világba”. Nézegetem a képeket, amiket folyamatosan raknak fel kórustársaink, és nem hiszem el. A hangulat, a fények, az épületek, és a társaság – sokat hozzátettek, hogy tökéletes 5 napot töltsünk kint Amerikában. Könnyek szöknek a szemeimbe, ahogy nézem a képeket. Mindenkinek, de azt hiszem nekünk, fiataloknak ez hatalmas élmény és megtiszteltetés volt, hogy már ilyen fiatalon, 17-18 évesen a világ egyik leghíresebb koncerttermében énekelhettünk. Hazaérkezésünk után, azt hiszem a legtöbbünk elkezdte feltöltögetni a képeket Facebookra, majd érkeztek a cikkek, beszámolók, amikben benne vagyunk, amik rólunk szólnak. Aztán elindultak a „köszönöm” bejegyzések is. Gondolkoztam rajta, hogy én is írok, de nem tudtam egyszerűen megfogalmazni (és bonyolultan sem) azt a hálát és köszönetet, amit érzek azok iránt az emberek iránt, akik rengeteget tettek azért, hogy ez az út létrejöhessen. Életre szóló emléket kaptunk a munkátok által! HÁLÁS KÖSZÖNETEM!

Mezei Nikolett ( Bánki)