Szokás ugyanis, hogy az MMK-ban helyet kapó Mezőföld Természetfotó Egyesület tagjainak munkáiból kiállítást rendeznek a Kassák Galériában, hogy azután egy hónapig, aki arra jár, szembesüljön, rádöbbenjen, meghatódjon, elámuljon, hogy milyen az a világ, amely körülvesz bennünket, kicsiben és nagyban, a maga természetességében. Mellőzve a politika, a gazdaság, a fogyasztói társadalom rútságait és egyéb bajait. (Erre más fotóműfajok képviselői szakosodnak…)

„A mi világunk” címet viszik évről évre tovább kiállításuk elnevezésében, kiegészítve az aktuális évfolyam dátumával. Az alkotók köre részben állandó, részben változó: dr. Almási István, Bartos Imre, Doba Antal, Fabó Ferenc, Farkas Sándor, Frigyes Szilvia, Hollósi Zoltán, Klép Sándor, Kovács Sándor, Kovács Lajos, dr. Körmendi Mária, Krizák István, Oroszi Zoltán, Rónai Gábor, dr. Somorácz György, Sóti László, Szilágyi András az idei kitárulkozó.

Hiszen lelkének egy darabkáját tárja a világ elé az, aki a mai lépten-nyomon kattintgató telefonos, digitális fényképezőgépes mindennapjainkban olyat is megörökít, amihez többségünknek sem szeme, sem ideje, sem tehetsége sincsen. Szolgálatnak nevezte, s megnyitó beszédében meg is köszönte Füri András, a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatója az egyesület tagjainak azon tevékenységét, amellyel közkinccsé teszik a természet értékeit: - Az Európai Unió tagjaként természeti kincseinkkel gazdagítottuk az unió értéktárát, amely amellett, hogy büszkeséggel tölt el bennünket, felelősséget ró ránk, azok megóvásában. Az élet sokszínűségéről árulkodó képek üzennek a gondoskodásról, az élet szépségeiről és nehézségeiről.
S hogy kerek legyen e tudósítás, zárjuk mondandónkat Kálnay Adél ott elhangzott soraival:
„Lehet-e jónak lenni egy rossz világban… sétálni télen kigombolt kabátban, szalonnát szúrni fagyos ágra, nem vadászni nyúlra, fácánra, koldus kezébe kenyeret nyomni, csábítók között hűnek maradni, házad kapuját kitárni, hadd jöjjön hozzád akárki, kisgyerek könnyét letörölni, senkivel soha nem pörölni, …más baját sosem hozni szóba, békét, nyugalmat, szépséget akarni, adni, adni, mindig csak adni, tökéletesre lelni egy madár dalában, lehet-e jónak lenni egy rossz világban?”

Szente Tünde