Az ünnepséget a Quintia zenekar koncertje előzte meg.

A zenekar tagjai már régóta zenélnek, énekelnek különböző formációkban. Mint Quintia (Öt nő, öt és még több hangszer) két és fél éve álltak össze egy Bartók színházas felkérés kapcsán. Az „együttjáték” olyan sok örömet adott mind nekik, mind a közönségnek, hogy úgy döntöttek, tovább is szeretnének együtt maradni, mint zenekar.

Ezt követően sorra kaptak meghívásokat városi és vidéki rendezvényekre. A zenekar egyre ismertebbé vált, népszerűségük a mai napig folyamatosan növekszik.

Az elmúlt két és fél év során több mint 20 koncertet adtak, felléptek többek között Szegeden, Kapolcson, Dunaföldváron is. A helyi művészekkel szoros kapcsolatot ápolnak, a zenekar rendszeresen zenél kiállítás megnyitókon, jótékonysági eseményeken. A zenekar tagjai: Beke Beáta – ének, gitár és ütőhangszerek Kurina Laura – cselló és ének Németh Irma - ének, hárfa, ütőhangszerek Péter Kata - ének, fafúvós hangszerek Pocsai Mária – ének, citera, hegedű, ütőhangszerek.

Dunaújváros Közgyűlése még 1996-ban alapította a „Pro Cultura Intercisae” Díjat, mely elismerés a kimagasló teljesítményt nyújtó alkotó- és előadóművészeknek, alkotó- és előadó-művészeti közösségeknek, és mindazon személyeknek és közösségeknek adományozható, akik, vagy amelyek a város kultúrájáért hazai, illetve nemzetközi elismertségéért maradandót alkottak, illetve tettek. A díjat egy személy illetve csoport csak egyszer kaphatja meg. Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése döntésének értelmében, az idei esztendőben a „Pro Cultura Intercisae” Díjat:

-a László Imre Nótakedvelők Klubjának,

-Suplicz Mihálynak,

-Haraszti Gabriellának, valamint

-Kiss Ervin Gábornak adományozta.

A díjakat Gombos István alpolgármester adta át.

Méltatások:

A László Imre Magyar nóta, Népdal, Operett és Cigány dalokat kedvelők klubja 1983-ban alakult 73 fővel, ma már 200 fős a tagsága és a 2013-as évben ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját. Évente 12 rendezvényt tartanak a Pentele Klubházban, alkalmanként 190-200 fővel, és több alkalommal szerveznek utazást kiemelt, országos rendezvényekre, valamint a nyári hónapokban hajóutakat is. A rendezvények alkalmával az ország számos pontjáról invitálnak Dunaújvárosba neves művészeket, a klub utazásai során pedig igyekszik a helyi, városi tevékenységét népszerűsíteni. Többek között olyan nagysikerű rendezvényeket tudhatnak maguk mögött, mint a ’90-es évek közepén szervezett Petőfi Rádió nyilvános nóta felvétele, vagy Fejes Imre dunaújvárosi kötődésű nótaszerző és zenetanár emlékére rendezett gálaműsor. Az eltelt 30 év sikerességét és népszerűségét fémjelzi, hogy az egyesület szerepel a „Magyarnótaszerzők, Énekesek és népdalosok lexikonjában”, ahol méltatják a klub hagyományőrző tevékenységét is. Ez a klub az eltelt színes évtizedek alatt szinte már egy családdá vált, ahová szívesen mennek az emberek, barátokkal találkoznak, és rendezvényeik alkalmával öregbítik a magyar nóta szeretetét és hagyományát, látogatásaik alkalmával pedig városunk jó hírnevét. A magyar nóta és népdal szeretete hazánkban és a külföldön élő magyarok között is igen hosszú időre nyúlik vissza. A klub tagjai hisznek abban, hogy a magyar nóta olyan kuriózum Magyarország számára, melyet meg kell őrizni és tovább kell örökíteni. Lelkiismeretes és magas színvonalú kulturális és hagyományőrző tevékenységük elismeréseként Dunaújváros MJV Közgyűlése a Pro Cultura Intercisae díjat a László Imre Nótakedvelők Klubjának adományozta.

Suplicz Mihály, a Bartók Táncszínház egykori táncművésze, a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes Felnőtt, Gyermek és Utánpótlás csoportjának vezetője, a Baracs Néptáncegyüttes alapító-együttesvezetője még 1984-ben kezdett táncolni a Vasasban, 1993-tól a felnőtt csoport tagjaként számtalan külföldi és hazai fesztiválon vett részt, sok-sok feledhetetlen előadást bemutatva, és nem mellékesen sok díjat begyűjtve, városunk hírnevét öregbítve. Mikor 1999-ben Dunaújváros Táncszínháza életre kelt, alapító tagként csatlakozott a társulathoz, és 2013-ig több mint 1000 előadásban közreműködött. Kimagasló teljesítményt nyújtott a színházi mesedarabok táncos-főszereplőjeként, köztük a már-már műfajteremtőnek számító „Vitéz Bátor” Kánjaként, de sorolhatnám az „Aranyvitéz”, „Zsiványtanya”, „Kisgömböc” című előadásokat is, melyek sok-sok gyermekkel ismertették meg a Kárpát-medencei néptánckultúra egy szeletét. 2009-től újra a Vasas Táncegyüttes tanári csapatát erősíti, majd 2011 szeptemberétől Szőke Genovévával közösen vezetik városunk legrégebbi közösségét, a Vasas Táncegyüttest. Visszatérése óta a Balatonboglári Méta Fesztivál Ezüst és Bronz díját is elnyerték koreográfiái. Ők szervezték és bonyolították le a 60 éves jubileumi rendezvénysorozatot, szép sikerrel. Hosszú évek sikeres munkájának elismeréseként az Ő vezetésük alatt kapta meg a Vasas a „Világ táncáért – a tánc világáért” díjat a Nemzetközi Táncszövetségtől! A régi-új szemléletnek köszönhetően, a néptáncegyüttes ismét rengeteg helyen szerepel, a régió egyik legkeresettebb együtteseként. 2013 őszén a Szlovákiai Füleken egy Felvidéki néptánc fesztiválon képviselték városunkat. Suplicz Mihály neve és munkája egybeforrt a város kulturális életével, hiszen nincs olyan rendezvény a városunkban, ahol ne találkoznánk vele. Legyen az Vasasnap, Európa nap, MMK-s játszóház, iskolai táncház, kisközösségi rendezvény, kiállítás megnyitó vagy éppen jószolgálati rendezvény. Az idei évben immáron 30 éve, hogy táncol. Magas színvonalú szakmai munkájának, lelkiismeretes néptáncoktató és hagyományőrző tevékenységének elismeréseként Dunaújváros MJV Közgyűlése a Pro Cultura Intercisae díjat Suplicz Mihály részére adományozta.

Haraszti Gabriella 1951-ben született Tiszainokán. Családjával 1960-ban költözött Dunaújvárosba, általános iskolai tanulmányait már itt fejezte be, majd a Münnich Ferenc gimnáziumban érettségizett. Az Intercisa Múzeumnak 1969 óta munkatársa. Munka mellett, 1975 és 1978 között végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, és szerzett múzeumi és közgyűjteményi tárgyrestaurátori diplomát. Az Intercisa Múzeum munkatársaként rendszeresen vett részt ásatásokon, ahol rajzolta az objektumokat, segédkezett az előkerült leletek feltárásában, helyszíni konzerválásában. Az előkerült tárgyak múzeumba szállítása után elvégezte a szükséges restaurátori feladatokat, tisztítást, konzerválást, kiegészítést. Nemcsak a város területén végzett feltárásoknak volt aktív részese, de a környező, az Intercisa Múzeum gyűjtőterületéhez tartozó településeken folyó munkákból is kivette a részét. Restaurátori teendői mellett rendszeresen rendezett kiállításokat, a múzeum nagy és kis kiállítótermében egyaránt. A múzeum nagytermében volt látható pl. az „Ó, boldog Betlehem” című betlehemi jászol kiállítás, a kisteremben a „Láda, ládika, skatulya” vagy a „Szentsarok” című kiállítás. Rendszeresen részt vett a múzeum munkatársai által rendezett kiállítások létrehozásában is. A Fejér Megyei Múzeumegyesület Dunaújvárosi Tagozatának vezetőjeként ismeretterjesztő előadásokat szervezett, melyeken a magyar egyetemi élet jelentős szereplői adtak elő, pl. Dr. Bács Tamás az ELTE Egyiptológia Tanszékének vezetője, Dr. Borhy László, az ELTE Régészettudományi Tanszékének professzora. Az Intercisa Múzeum által nyert európai uniós pályázatoknak is tevékeny megvalósítója volt, a TÁMOP pályázatban rendszeresen tartott kézműves foglalkozásokat, a látványtár kialakításához nyert pályázatban a kiállított anyag restaurálásában illetve a tárlók berendezésében vállalt aktív szerepet. Kimagasló szakmai tevékenységének elismeréseként Dunaújváros MJV Közgyűlése a Pro Cultura Intercisae díjat, Haraszti Gabriella részére adományozta.

Kiss Ervin Gábor 1952. december 30-án született Dunaújvárosban, akkori nevén Sztálinvárosban. Iskoláit a városban végezte, ifj. Koffán Károly rajzszakkörébe, majd Birkás István műhelyébe járt 1968-’78 között. Meghatározó volt több amatőr képzőművész szoros barátsága, a közös festések. Feldolgozták Pentele utcáit, Rácalmást is, egyúttal sajátos, szabad szellemű, Plener-iskolát teremtettek meg. A közös szabadban való festés mozgalom megközelítően húsz évig tartott. 1982-től a Bartók Béla Bemutatószínpadnál dolgozott, mint színpadmester. Színházi díszleteket festett, plakátokat készített. Ekkor főleg nagyméretű munkák érdekelték. 1989-90. között a dunaújvárosi római katolikus templom szentélyének újrafestését végezte. 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola, Felsőfokú Színházi Műszaki Tanfolyam karán. 1992-ben olaszországi tanulmányút során csiszolta tehetségét. Ezt követően 1993-ban volt az első egyéni kiállítása az MMK Folyosógalériában, melyet aztán később továbbiak követtek. 2006-tól rendszeresen szerepel a Dunaújvárosi Főiskola Átriumban rendezett tárlatokon. Tagja az Országos Művészeti Alapnak, és az Új Part Egyesületnek, valamint a dunaújvárosi Hatok Festőművészek Társaságának. Színvonalas és sokoldalú festőművészi tevékenységének elismeréseként Dunaújváros MJV Közgyűlése a Pro Cultura Intercisae díjat Kiss Ervin Gábor részére adományozta.

Az elismerések átadását követően, a díjazottak tiszteletére a Quintia Zenekar ünnepi koncertjét hallhatta a közönség, ezúttal népdalfeldolgozásokat adtak elő.