Erről is beszélt átadó beszédében Cserna Gábor, polgármester. Felelevenítette a a szobor történtét.

Somogyi József kitűnő szobra, a Martinász Dunaújváros Kádár-kori címerének jelképe volt. Felállítása körül bonyodalmak voltak, a már 1953-ban elkészült alak csak 1960-ban kerülhetett a mostani helyére. A késlekedés oka az volt, hogy az alkotás nem a daliás és fáradhatatlan, egyenes hátú, izmos szocreál munkáseszményt követte, ami 1950 és 57 között szinte egyeduralkodó és követelmény volt, hanem egy valódi, fáradt gyári munkást ábrázol.

A mű eredetileg egy másik hazai vasgyár elé készült, de annak igazgatója megvétózta a felállítást, mondván, sovány, rongyos, fáradt dolgozó nem mutatkozhat az üzem előtt. Modellje a források szerint Pozsonyi Sándor, egy csepeli munkás. A történet úgy folytatódott, hogy Dunaújváros befogadta, s a helyét úgy jelölték ki, hogy a város és a Vasmű felezési pontjára kerüljön. Ma is ott található.
Városunkban kerülése az elismerést is meghozta a szobornak. Bár nem volt igazi szocialista alkotás, de művészeti körökben elismerték, a brüsszeli világkiállításon díjat kapott.

Gombos István, alpolgármester beszédében kiemelte, hogy időről időre felvetődik az ötlet különböző szervezetektől vagy személyektől Somogyi József szobrának elviteléről, áthelyezéséről dr. Dorkota Lajos kormány-megbízottal, országgyűlési képviselővel együtt úgy döntöttünk, hogy nem a szobrot kell elvinni az eredeti helyéről, hanem a helyet kell átalakítanunk úgy, hogy méltó legyen városunk egyik jelképéhez. Ezért szorgalmaztuk azt, hogy illeszkedjen a megújuló városrészhez, s a szobor köré egy kellemes pihenőhelyet alakítunk ki. Reméljük, hogy a dunaújvárosiak örömmel veszik birtokukba városunk megújult látványosságát.