Hétvégén körözött a közösségi portálon, hogyha el akarjuk kerülni a telefon-díj áremelkedést, akkor ezt nekünk kell kérnünk. Azaz, aki nem mondja, hogy nem, az tudomásul veszi a kedvezőtlen és egyoldalú szerződésmódosítást.

A hírek mentek, fogyasztók harci díszeket öltöttek, s megpróbáltak az ügyfelek ügyeket intézni. Nyilvánvalóvá vált számukra, hogy online vagy telefonon erre semmi, de semmi esélyük nincs, elmentek hát a helyi telefonos üzletekbe, hogy nyilatkozzanak.

Öt óra fele jártam arra először, akkor még vagy negyvenen vártak a sorukra, volt aki másfél, de olyan is, aki két órája állt türelmesen. De tényleg, én biztos, hogy nem bírtam volna a sorállást olyan türelemmel, amit Mahatma Gandhi is megirigyelhetett volna. Aztán, ahogy térülök fordulok, látom, hogy rendőrautók szállták meg a Telenor boltjának környékét. Szám szerint hét autó érkezett a csatolt állománnyal. Komolyan voltak, akik már terrortámadásra gondoltak a fegyveres erők ilyen mértékű kivonulása láttán, de semmi ilyen nem volt, csak az alkalmazottaknak járt le a Telenornál a munkaideje, s haza szerettek volna az ügyintézés helyett menni, ehhez azonban be kell zárni a boltot, abban meg ügyfelek voltak. Érthető, hogy ki kellett őket toloncolni, reggelig még sem maradhattak volna ott.

A bent lévők szerint semmiféle zárásra utaló magatartást nem tett a személyzet. Még csak célzást sem tettek rá, csak stikában hívták a közegeket, hogy a fogyasztóikat távolítsák már el a boltból és környékéről, hiszen zárás van. Akik ezt meg is tették. Bent egyébként semmiféle atrocitás nem volt, a jelenlévők szerint, még az sem emlegetett szülőanyját senkinek sem, aki éppen a kétórás várakozás után sorra került volna, de kitessékelték.

Azóta is próbálkozik a telefonnal és az internettel is. Eddig mindhiába. Drukkkoljunk neki. Egyébként a konkurenciánál tudták kezelni a helyzetet mindenféle harci helyzet nélkül.