Vannak azért örömteli események kétségtelen. Nyolc gól azért nyolc gól, s úgy hogy még ellenfél is volt a pályán, ez azért nem semmi.

Most ne fanyalogjanak, hogy kontinensünk leggyengébb csapata ellen győzni nem nagy kunszt, mert ez egyszerűen kukacoskodás. Kákán csomó keresése meg hasonlók. Az sem érv, hogy az egész San Marinoban nem laknak annyian mint Szekszárdon, és Dunaújváros pedig már két San Marino méretű lakosságilag, mert ez is csak örömrontás. Különben is , lehet, hogy Pálhalma legjobbjai ellen nem is tudott volna a magyar nemzeti 11 ennyi gólt rúgni.

Tehát örüljünk teljesen önfeledten, mert megvan a magyar csoda receptje.

Az egész sápítozós országnak megvan a tökéletes receptje arra, hogyan láboljunk ki lelkileg, érzelmileg a mélypontról.

Az ugye, teljességgel nyilvánvaló, hogy legtöbb bajunk gyökere a nemzeti pesszimizmusunk . Hogy túl sokat sopánkodunk,bármi jó is történik velünk, annak csak a negatív dolgait látjuk. Minket mindig balsors tép, meg szenvedés, meg ha alacsony a forint euro az nagyon rossz, mert exportból élnénk, ha magas az még rosszabb, mert a hiteleink. Ha segély-házat kap valaki, akkor miért akkorát és olyan anyagból, ha esik, akkor nagy kicseszés, ha nem esik,akkor ez a fránya szárazság…

És lőn…. Íme itt a megoldás mindenre,hogy a boldogság és a felhőtlen öröm országává válhassunk. A nyolc gól alatt olyan önfeledt örömködést pályán kívül és belül keveset láttam. Egy sikeres támadást San Marino kapuja ellen olyan tánclépések követték, olyan őrjöngés, hogy ember azt hitte volna, hogy éppen a spanyol válogatott borul le a lábaink elé a magyar földre. Így van ez rendben. A győzelem, az győzelem. Egy mérkőzés végének a sikeres befejezése.

De visszatérve, mi is a magyar csoda? Ha kellően alacsony célt tűzünk ki, akkor azt biztos, el is érjük. Legyen San Marino a példa arra, hogy előbb egy egészen picit kell álmodni.

Tehát nagyban és kicsiben minél több San Marinoval erősítsük meg önértékelésünket. Ne az államtól várjunk el mindenféléket magunknak, meg a politikusoktól meg a főnökeinktől…Ezek melegágyai a pesszimizmusnak.

Tűzzünk ki önmagunk számára elérhető célokat. Kicsiben kell kezdeni, ez a totális boldogság titka.

Én például mindjárt idomítani kezdem a kutyámat… Megmondom neki, hogy egyen.. egye el a macskák elől a kaját… nagyon boldoggá tesz, ha majd engedelmeskedni fog nekem. Mindig is éreztem, hogy van tehetségem az állatidomításhoz… lépésről lépésre kell haladni…Csak mi legyen a macskákkal? Ez a fránya pesszimizmus csak előtör… De nem hagyom magam. Kezdjék ők is az elején találjanak maguknak egeret. Mondtam, hogy egészen kicsiben kell kezdeni.

Fekete Györgyi