Az előadások sorát dr. Domanovszky Sándor Széchenyi-díjas mérnök kezdte: - A természet jóvoltából csodálatos, lenyűgöző világban élünk! Hogyan jött létre Glóbuszunk, hol a helye az Univerzumban, mi a múltja, jelene, jövője? Mi ebben az ember és a mérnök szerepe, tettei hogyan hatnak környezetünkre, ezen keresztül a földi életre, annak jövőjére? – kérdésekkel kezdte előadását a Dunaújvárosban ismerősen csengő nevű mérnök, aki rokoni szálakkal kötődik Domanovszky Endréhez, a képzőművészhez (lásd a Vasmű főbejáratát díszítő freskót! –szerk.) - Fontosnak látjuk felhívni a figyelmet az utóbbi két évtizedben bekövetkezett elképesztő fejlődés rendkívüli veszélyeire és ebben az alkotó mérnök feladataira, felelősségére – érvelt az előadó. A civilizáció fejlődése során a mérnöki teljesítmények közül kiemelte a Gízai piramisokat, az Akropoliszt, a Hagia-Sophiát, a Római Birodalom úthálózatát, a kínai Nagy Falat és a Taj Mahalt. Kultúrák születtek, és olyan civilizációk tűntek el, mint az aztékoké vagy az inkáké. A nagy földrajzi felfedezésekkel kinyílt a világ.

Az ipari forradalom tulajdonképpen a vasanyagra épült. Kezdeteként az angliai Walesben, a Severen folyó felett 1779-ben épített öntöttvas hidat – 30,5 m támaszközzel, 378 tonna önsúllyal, az Iron Bridge-t jelölik meg. A mérnöki szerkezetekhez használt vasnak, illetőleg a XX. Század közepe óta acélnak nevezett ötvözetet folyamatosan fejlesztették. Az alapvető találmányok közé sorolhatjuk a Bessemer (1855), a Siemens-Martin (1867) és a Thomas (1867) nagyüzemi acélgyártást. Az előadás további részében az acélszerkezet-építés szakterületéhez tartozó hidakkal és épületekkel illusztrálta a XIX-XX. századi fejlődést. A több ezer évet is megélt, általában maximálisan 30 m nyílású boltozott kőhidaktól a húzó igénybevételt is felvenni képes, jóval nagyobb szilárdságú acél anyag segítségével, kétszáz év alatt – két kilométer fesztávig jutottak el. A tömör piramisok és a vastag falú várak, templomtornyok kivételével kőből, téglából nem lehetett négy-öt emeletnél magasabb épületet húzni. Erre először a vas nyújtott lehetőséget.

Domanovszky Sándor a XXI. század kihívásairól beszélve, úgy, mint a demográfiai változások, urbanizáció, megújuló energiák előállítása, a globális felmelegedés és a környezetszennyezés, fejezte be előadását, de még hozzátette: - A problémák megoldásában a mérnökökre több és lényegesen bonyolultabb feladat hárul, mint bármikor a történelem folyamán!

A tanácskozás további részében az acélipar kilátásai, várható energetikai fejlesztések, a Liszt Ferenc Repülőtér T2 termináljának bővítése, a Margit híd felújítása, acél- és öszvérhidak tervezése, az M43-as autópálya Móra Ferenc hídja, a szolnoki „Tiszavirág” gyalogos-kerékpáros híd is szerepelt az előadások között.

Szente Tünde