Brávik Fruzsinával beszélgettünk, aki a mérkőzésen nem csak edzőként, de játékosként is kihozta a maximumot lányainkból.
- Érdekes eset volt ez a szerdai, hiszen a mérkőzés napján, reggel hívott minket somhegyi Noémi, hogy belázasodott. Így Mihi amolyan tartalékként beírt engem is az esti meccs jegyzőkönyvébe. Ráadásul a hazai, UVSE elleni találkozón ő piros lapot kapott, így most csak a lelátóról izgulhatta végig a találkozót, én foglaltam el az ő helyét is. Több feladat állt előttem, amit meg kellett oldanom, bár nem gondoltam, hogy a vízben is ott leszek a lányokkal, de a kiállítási arány és Noémi pici betegsége indokolttá tette, hogy fontos helyzetekben ott legyek én is centerposzton. Érdekes és egyben vicces helyzet volt, mikor lekaptam magamról a melegítőt, felkaptam az úszósapkát és beugrottam a medencébe, majd utána ugyanezt az eseményt visszafelé hajtottam végre, hiszen köntösben nem ülhettem volna edzőként a padon. Nagyon büszke vagyok viszont a lányokra, egy igazi CSAPATKÉNT, csupa nagybetűvel, küzdöttek és nyerték meg a találkozót. Még úgy is, hogy az utolsó negyed előtt a Szentes vezetett egy góllal. Mihivel természetesen mindent megbeszéltünk az odaúton, így minden döntésemet úgy tudtam meghozni, mintha ő irányított volna. Nagyon jól sikerült tehát a mérkőzés, mérhetetlenül büszke vagyok a csapatra és mindenkire a stábban.
Nagy csatán vagyunk túl, de most már a következő feladatra koncentrálunk, hiszen jövő szombaton az UVSE ellen játszunk a Magyar Kupában a döntőbe jutásért. Jelen pillanatban ez a találkozó a legfontosabb és természetesen megyünk előre, ahogyan eddig is.

Hársai István