A történet végén, mivel ez egy igazi mese, a jó elnyeri jutalmát, s mivel itt mindenki alapvetően jó, ezért senki nem bűnhődik meg. Természetesen addig számtalan bonyodalmon keresztül kisérjük hőseinket. S közben táncolnak rendkívül sokat pazar testű férfiak és nők.

( Egyébként már ezért is érdemes elmenni) És énekelnek is, régi szirupos olasz slágereket a többi között a Ciao Bambina, Egy könnycsepp az arcon, Volare, Huszonnégyezer csók, Felicita, L’Italiano csendül fel., ezek azért voltak annyira jók, hogy azt is megbocsátjuk, sőt észre sem vesszük, hogy a színészek nem főállású musical színészek.

Csizmadia Tibor (Jászai.díjas) rendező előtt le a kalappal, jó ízléssel, mértékéktartón, kellő iróniával vitte színpadra Valló Péter ötletét. A tánszínházas fiatalok Váry Bertalan irányítása alatt, ahogy fent írtam egyszerűen remekül táncolnak.

A színészek között pedig a helyi kedvencek mellett több "nagyágyú" is szerepet kapott. Így játszik a darabban Tomao Nicomaco, anconai polgárként Csankó Zoltán (Jászai-díjas), Dorina, Tomao házvezetőnőjeként Bozó Andrea ( Jászai-díjas) és Agnese, a panzió tulajdonosaként Vándor Éva (Jászai-díjas) művész.

A DSTV kamerája előtt így vallanak a színészek a darabról: