Az adventtel és karácsonnyal kapcsolatos lakásdekorációt már évszázadok óta kedvelték, ezt igazolja az a svéd szokás, mely szerint már a 15. században festették a mézeskalácsokat és ablakot díszítettek velük.

A karácsonyfa állítási szokásunk mai formájában sok más karácsonyünnepi hagyománnyal együtt a középkori németajkú területekről származik, a 15-16. századból, ahol a hívő keresztények díszített fákat állítottak otthonaikba.
A karácsonyfa állításnak más formában léteztek korábbi elődei is. Az Encyclopaedia Britannica szerint már az ókorban az örök élet szimbólumaként kezelték örökzöld fákat, koszorúkat, girlandokat készítettek az ókori egyiptomiak, kínaiak és zsidók. A pogány Európában a fa tisztelete túlélte a kereszténységet és beépült a skandináv hagyományok közé az otthon és a pajta örökzölddel díszítése, mellyel elriasztották az ördögöt, és egy fát állítottak a madarak számára karácsonykor.
Lengyelországban egy régi pogány szokás szerint egy fenyőágat lógattak a mennyezetről, és feldíszítették, remélve a kedvező betakarítást a következő évben. Mint sok helyen, a 18-19. században itt is a német hagyomány váltotta fel a helyit.
A karácsonyfa díszítésének szokását idővel, egy magyar jellegzetesség, a szaloncukor egészítette ki.

Ma már bőséges kínálatból választhatja ki a számára legjobbat a vásárló. Vannak, akik csak élőfenyőből állítanak fát, de olyanok is, akik a műfenyőt részesítik előnyben.
A karácsonyhoz közeledve egyre több helyen árulnak fenyőfákat városunkban is. A választék széles, de leginkább a normand fát keresik. A kisebbek 3-4 ezer forintba kerülnek, a nagyobbakért akár 10 ezer forintot is elkérnek.