Karácsony: Jézus Krisztus születése, a megváltó érkezése, a második isteni személy megtestesülése.

XVI. Benedek pápa így fogalmazta meg a Szentháromság lényegét: "Az ember, Isten képmása, a szeretetben lesz először teljesen önmaga. Az örök Atya irántunk való szeretetében elküldte saját Fiát hozzánk, és a Szentlelket ajándékozta nekünk, hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket. Váljunk e kegyelemhez méltóvá! A Szentháromság Isten tartson meg benneteket mindenkor a szeretetében!"

Krisztus születése, egy kisgyermek érkezése megindítja az embert. A csecsemő ráhagyatkozik szülei gondoskodására. A mindenséget teremtő Isten ráhagyatkozik az esendő ember gondoskodására.

A teremtéstörténetből tudjuk, hogy az ember visszautasította az Atya által fölajánlott hiánytalan emberi létet, a teljes boldogságot, és a tagadást választotta. A tagadás örök szenvedésre kárhoztatta az embert. A megváltó születésével ebből a rendetlen állapotból való kilépésre nyújt lehetőséget. A karácsonykor ünnepelt születés a megváltásban, a Krisztus által vállalt szenvedésben, kereszthalálban ér véget, és a feltámadásban nyer értelmet. A feltámadás ad új értelmet az ember életének. Váljunk e kegyelemhez méltóvá! – fogadjuk el Isten felajánlott kegyelmét, hogy méltók legyünk az örök életre.

Az elfogadás útja a ma született Krisztus, akiben egyedül talál az ember életet és boldogságot, amelyre teremtetett, és amire vágyakozik. Mert Ő az út, az igazság és az élet.

Kérünk, Istenünk, fogadd megengesztelődve ezt az áldozati adományt tőlünk, szolgáidtól és házad egész népétől. Irányítsd a te békédben életünk napjait, ments meg minket az örök kárhozattól, és végy föl választottaid körébe.

Baltási Nándor, római katolokis plébános