Egy régi malomból alakítottak ki rendezvényközpontot, amelyben galériát is nyitott, s az épületegyüttesben további fejlesztések várhatók, szálláshelyek, étterem, s a közelben épül majd egy golfpálya is.

- Miért Csákberényben?
- Mindegy hogy Csákberény vagy másik vidéki település, én hiszek abban, hogy a művészetet nem csak Pestre kell vinni. És, ha elég érdekes és elég vonzó a környezet, akkor odajönnek azok, akik tudnak és akarnak a művészetre áldozni. A művészet lételeme, hogy legyenek mecénások. Egy ilyen vonzó környezetet szeretnénk megteremteni itt.
- Miért nem Dunaújvárosban?
- Annak idején, amikor szerettem volna, s a városba hoztam egy Dali kiállítást is, nem volt támogató a környezet. Sem az akkori országgyűlési képviselő nem tudott olyan mértékben lobbizni, hogy ez megvalósítható legyen, lehessen. Letettem róla. De hozzá kell tennem, hogy bármennyire ez az én álmom, mégis a fiam Skoglund Christofer Dobos Tiborral, Ordas István vejével valósítja meg a rendezvényközpontot és a továbbiakat, így ez már az ő álmuk lett . Nagyon tehetséges fiatalok.
- Már elég régóta pünkösd napján egynapos kiállítást szervez. Miért?
- A pünkösd a megbocsátás ünnepe, jó ilyenkor összejönni. Idén Bereznai Péter kiállítására hívtam meg barátaimat. Ez a nap a beszélgetéseké, a találkozásoké. Művészek, mecénások, jó ismerősök töltenek együtt időt. A barátaim.
- Hazaköltözött Svédországból…
- Az ember akárhány évet tölt is egy idegen országban, mindig magyar marad. Én idetartozom, így egyértelmű volt, hogy ahogy tehetem, haza is költöztem.

Ordas István jó barátja Takács Lajosnak, immáron több, mint 30 éves ismeretség, s ebből 20 éves barátság köti össze őket. Őt is arról faggatom, hogy miért nem nálunk valósult meg a csákberényi álom:
- A rendszerváltás után első közgyűlésnek még a város működésének alapjait kellett megteremteni, nem volt hozzá sem elég lobbi-erőnk, sem elég pénzünk. Talán akkor még túl korán volt.