Olyanokat, amelyek végén, néha közben is, ha lett volna kés nálam, szolid, de határozott mozdulattal vagdostam volna fel az ereimet, mert inkább a biztos vég, mint a végeláthatatlannak tűnő szenvedés nézőként.
Éppen ezért tökéletes előítélettel ültem be a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza új bemutatójára, amelyben Dömötör Tamás vitte színpadra Csehov Sirályát. Nem csökkentette az előítéletemet az sem, hogy úgy harangozták be a darabot, hogy reality showk mintájára készült. Tapasztalásom szerint, nem túl szerencsés megoldás szokott lenni az, ha a dolgok nem azok, mint amiknek látszanak. Mindig a csokis sajt meghökkentő élményét idézik fel, akik kóstolták, azok tudják, mire gondolok, akik nem, azok pedig el tudják képzelni: csokoládé ízű sajt. Rettenetes volt.
De vissza a drámára, az előadásra, a realityre… Éppen ideje, hogy kijelentsem, nem volt rossz a darab, nem volt rossz az ötlet, s bizony tévedtem, mert egy ma is nézhető és érezhető Csehovot sikerült színre vinniük az alkotóknak. Pedig ez nem volt egyszerű feladat.
Nagyon nehéz ugyanis ebben a világban, amiben élünk, ami tele van stresszel, feszültséggel, állandó rohanással, belevackolódni Csehov álló idejébe. Ahol nem történik semmi. Ahol a történés legfeljebb az, hogy szereplők arról beszélnek, hogy nem történik semmi, soha nem történik semmi.
Illetve nem is beszélgetnek, csak elbeszélnek egymás mellett. Mindenkinek igaza van, de senkinek sincs soha igaza. Ahol nincsenek nagy formátumú személyiségek, hanem kis emberek, kisszerű vágyakkal… És amikor végre történik valami, mondjuk, szétlövi a fejét az egyik szereplő, akkor se érzünk semmilyen katarzist, mert tragédia csak akkor van, ha értéket látunk elveszni… kis emberek bukása Csehovnál nem tragikus, egyszerűen egyfajta megoldása a létezésnek.

Remek ötletnek bizonyult, hogy Csehov naftalinos világa bekerült A gyanú árnyéka televíziós műsor díszletei és formai megoldásai közé. Nyilvánvalóvá tette, hogy azok a szereplők, akiről a sztori szól, akár most is élhetnének… Nyilvánvalóvá tette, hogy a színház és a tévé valóságteremtő világa között is összefüggés van. Ahogy a színház megteremti a valóság illúzióját, a televízióban sem csak azt mutatják meg, ami történik, hanem csinálnak nekünk való(ságnak látszó) világot. Ez a megoldás mindemellett élvezhetőbbé is tette Csehovot, érdekesebbé az előadást, a legtöbbször a funkciója is rendben volt a riportbejátszásoknak, ezért még azt is elnéztük, ha esetenként nem.
Mulatságossá tette a helyzeteket és a szereplőket, és ezzel, hogy irónia és groteszk is színpadra került, sokkal inkább fejezték ki Csehov komédiázó szándékát.

A történet szerint: Itt mindenki mást szeret, itt mindenki máshová vágyik, itt mindenki más akar lenni, mint ami, és ahogy megadatik számára.
Arkagyina, színművésznő (Vasvári Emese) Trigorin a fiatal sikeres író szeretője. Trigorin (Csadi Zoltán) a fiatal sikeres író beleszeret egy fiatal lányba Nyinába (Sodró Eliza). Nyinába viszont a színésznő fia Trepljov (Hajmási Dávid) szerelmes, aki nem viszonozza az őt imádó Mása (Polgár Lilla) érzéseit, akiért rajong Medvegyenko, intéző (Farkas Erik).
Ez már önmagában elegendő bonyodalom, ráadásul, még egy-két csavar is van a történetben.
Nyina színésznő szeretne lenni, de családja nem engedi, Trepljov sikeres, elismert író szeretne lenni, aki a művészetet forradalmasítja, de még a közvetlen környezete, szerettei előtt is megbukik a darabja. Mása keresi az élete értelmét, de semmihez sincs ereje. Arkagyina reszket a fiatalságáért és azért, hogy megtartsa népszerűségét. Szorin,( Jakab Csaba) a díva bátyja a városban szeretne élni,de nincs hozzá pénze. Trigorin pedig újabb és újabb témákat keres, s azon sopánkodik, hogy nem lesz, lehet belőle soha sem Tolsztoj, hiába rajonganak érte az olvasók.
A hely, ahol a dráma játszódik Szorin vidéki birtoka, ahová a színésznő és szeretője ellátogat. Ott találkoznak a többi szereplővel. Az összes cselekmény a tó-parti birtokon történik. A címadó sirály, gyakorlatilag bármelyikük lehet. Bármelyikünk lehet. A sirály képe, minden szereplőnek mást jelent. Nyinának a szabadságot, Trepljovnak az önmaga feláldozását, Trigorinnak egy témát…
A darab alcíme A Csehov árnyékában. Ebben az esetben az árnyék szónak semmilyen pejoratív mellékíze nincs. Figyelmeztet arra, hogy valójában Csehov árnyékában élünk mindannyian. Vágyaink, kétségeink, tehetetlenségünk csapdáiban vergődve. Kétségbe esetten vágyva a szeretetre és az elismerésre… Mi közben…
Dömötör Tamás merész vállalkozása szerencsés eredményre vezetett. A Sirály érdekes, friss darabbá vált. Jó érzékkel választotta ki a szereplőket. A fiatal egyetemisták, Sodró Eliza és Hajmási Dávid méltó partnerei lettek a gyakorlott művészeknek. A Makány Márta jelmezei és Szili Péter díszletei harmonizáltak a rendező elképzelésével.
A Bartók repertoárjában helye van.