A dunai, fenntartható szállítás élénkítését, valamint 9 kikötő összehangolt és egységes fejlesztését tűzte ki célul a DaHar projekt, amely első szakaszának végére ért. A vízi teherszállítmányozásnak évszázados hagyományai napjainkban már nem elegendőek, szükséges a modernizáció. A belvízi szállításnak igazodnia kell a mezőgazdasági és az ipari igényeihez illetve támogatni, erősítenie kell azokat.

A DaHar projekt egybevág az EU környezetvédelmi célkitűzéseivel, azon belül is a fenntartható szállítással, azonban a Dunai teherszállítás fokozásához nélkülözhetetlen a résztvevők szoros együttműködése illetve fejlesztések összhangja a gazdasági ágak igényeivel.

Az elmúlt három év vizsgálatainak, tanulmányainak és egyeztetéseinek eredményeként megszületett a DaHar Stratégiai Terv, amely kilenc város - Dunaújváros (Magyarország), Ennshafen (Ausztria), Galati és Giurgiu (Románia), Újvidék (Szerbia), Vukovar (Horvátország), Silistra és Lom (Bulgária) valamint Bratislava (Szlovákia) – kikötőinek fejlesztésére tesz konkrét javaslatokat a közös fejlesztési stratégia és az összehangolt hosszú távú kikötő-logisztikai fejlesztések alapján.

A DaHar Sratégiai Terv fontos pillére a Duna-menti régiók iparának és mezőgazdaságának feltérképezése különös hangsúllyal a vízen is szállítható árut előállító ágazatokra. 11 ország adatai alapján elkészült egy részletes és informatív térinformatikai adatbázis, amely a Duna vonzáskörzetében az ipari és a mezőgazdasági termelés arányait és volumenét vizsgálta.

Nyolc térkép régiónkénti bontásban szemlélteti, a gabonatermelés, a bányászat, az olajipar, a fém-, papír- és vegyipar, a gépgyártást és az erdőgazdálkodás eloszlását és területi potenciálját. A térképeket kiegészítik a 9 DaHar kikötő erősségeinek és egyelőre kihasználatlan lehetőségeinek bemutatása, ezzel is feltárva a lehetséges kapcsolódási pontokat az aktív gazdasági élettel, valamint a megfelelő támpontot nyújtva a további kikötőfejlesztések tervezéséhez.

A térinformatikai adatbázis alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy a legnagyobb mezőgazdasági termelés - a Duna-mentén – a Dunántúlon és a Vajdaságban mérhető. Ezeken a területeken több hajózható folyó (Duna, Tisza, Száva) is találkozik és nemzetközi mértékkel is számottevő kikötők (Dunaújváros, Vukovár, Újvidék) állnak rendelkezésre. Hasonlóan kedvező a helyzet Románia nyugati és délnyugati fejlesztési régiójában, valamint a Dunától délre fekvő szerbiai területeken, ahol a nyersanyaglelőhelyek és a bányászat a húzóágazat. Ennshafen közelében a gépgyártás jelentős, míg a pozsonyi kikötő közelében az osztrák, magyar és szlovák területen is működnek jelentős vegyipari létesítmények. A kikötők számára a mezőgazdaság, a nyersanyag bányászat valamint az ipari termelés jelentős forgalmat generálhat, a vízi teherszállítás pedig élénkítően hathat a gazdaságra és elősegítheti növekedését.

Mi a DaHar projekt?

A DaHar projektet Dunaújváros, mint projektvezető, 2011 áprilisában indította el az EU stratégiai területfejlesztési célú közvetlen programja, a SEE Program (Dél-kelet Európai Program) keretében 8 ország (Ausztria, Belgium, Bulgária, Magyarország, Románia, Szlovákia, Horvátország és Szerbia) 23 partnerével. A projekt a dunai kis- és közepes méretű kikötők és városok együttműködésében a hosszú távú kikötő-logisztikai fejlesztéseinek összehangolását és közös fejlesztési stratégia kidolgozását tűzte ki célul. A Duna évszázadokig jelentős szerepet töltött be a vízi teherszállítmányozásban, ám jelenleg Délkelet-Európa legtöbb kis és közepes kikötővárosa - a hiányos infrastruktúra; a kikötők más, meglévő közlekedési hálózattól való elszigeteltségük és az elégtelen hajózási feltételek miatt -, nem tud megfelelni a nemzetközi vízi szállítás követelményeinek.

A DaHar projekt sikere megalapozta a folytatást: a „DaHar II” feladata, hogy a lehető legtöbb kikötő fejlesztés megvalósuljon, ám ehhez jelentős forrásokra van szükség. A rendelkezésre álló keretek nagymértékben befolyásolják, hogy a fejlesztési alternatívák közül melyik megoldást választják majd a városok. Dunaújváros például a meglévő kikötő modernizációja helyett szívesen belevágna egy új, minden igényt kielégítő kikötő megépítésébe is. A fejlesztések ösztönzően hatnak a gazdasági növekedésre és ennek következtében a térségben új munkahelyek is létesülnek.