Háromtagú csapat, Kiss Miklós mentőtiszt, Balla Kálmán mentőápoló és Ollósi Pál gépkocsivezető, a dunaújvárosi mentőállomás dolgozói képviselik Fejér megyét a Magyar Mentő és Mentőtiszti Egyesület és az Országos Mentőszolgálat Csopakon tartandó országos versenyén a háttérben látható esetkocsival.
A csapatot bemutatta és a versenyre való felkészülést sajtótájékoztató keretében ismertette Reszegi Imre, a dunaújvárosi mentőállomás vezetője. E tájékoztató keretében adott át egy hátizsákként használható esettáskát és négy mentőollót dr. Bozsits Attila, a „Dunaújvárosiak Életéért” Közalapítvány kuratóriumi elnöke. Az alapítványi ajándék értéke 148 ezer forint.
Minek köszönhető, hogy épp a dunaújvárosiak képviselik Fejár megyét az országos versenyen? Erre a kérdésre nem tudott válaszolni az állomásparancsnok. Főnökeinktől kaptuk a feladatot, aminek szívesen eleget teszünk – mondta.
A további beszélgetésből kikerekedett, hogy az évente megrendezett hasonló versenyeken eddig fehérvári csapatok vettek részt, kimagaslóan jó eredménnyel. Elhangzott, hogy noha a dunaújvárosi mentőállomás a jól felszereltek közé tartozik, ennek ellenére nem volt az állomás birtokában olyan esettáska, amilyent a „Dunaújvárosiak Életéért” Közalapítvány vásárolt a számukra. Igaz, a személyzet tagjainak felszereléséhez hozzá tartozik egy-egy esettáska, amit mindenki maga tart karbantart, tölt fel rendszeresen. A négy olló is különleges. Gyorsan elvágható vele a biztonsági öv, vagy motoros bőrruha is, sőt fogórészével a szélvédőt is be lehet törni.
Az esettáskában rendkívül praktikusan elhelyezhetők a különféle életmentő eszközök, tápőzárral kiemelhető és azonnal a beteg mellé helyezhető, amire éppen szükség van. Az esettáska belső tere, elrendezése, készlete - praktikusságát tekintve - hasonlatos az amerikai tengerészgyalogosok menetfelszereléséhez
Maga a verseny az életben előforduló különféle mentőfeladatok imitációja a verseny céljából berendezett helyszíneken. Hogy milyen feladatokkal kell a csapatoknak megbirkózniuk, az előre nem tudható. Az előző évek versenyeiből sejteni lehet, hogy olyan körülmények között kell a háromtagú csapatoknak helytállniuk, amilyenek az életben is előfordul(hat)nak. Lehet feladat vízből mentés, baleseti kárhely, lakáson történt rosszullét, tömegszerencsétlenség stb.
A különbség az élet és a verseny között leginkább az, hogy a szakszerűségen túl az időt is mérik, így például azt is, hogy az ellátott „beteggel, sérülttel” mikor indul a „kórházba” a csapat. A gyakorlatban viszont a sietség a beavatkozásig fontos, a stabilizált beteggel való elindulásnál már előbbre való a gondos törődés, mint a pár perc időnyereség.