Ugyanis, ha nagy a szerencse, azt miért pont nekem közvetítenék. Én, ha kapnék egy nagy szerencsét, előbb magamnak vennék egy jó. bő adagot belőle, aztán a maradékot fordítanám csak jótékony célra, mert ha nem így tenném, akkor nem annyira lennék karitatív, mint rettenetesen nagy hülye. A hülyéktől pedig mindenkinek távol kell magát tartani.

Mondják nagy szerencse, mert pont kies városunkban lesznek, és megszűrnek engem a vércukortól az allergiától, a tyúkszemtől a gyomorgörcsig mindenre, sőt… Mondja a jópofa telefonos hang, amolyan call centeres, akiket azért fizetnek, hogy hol a biztosításomért, hol az anyagcserémért aggódjanak, vagy roppant akciós nyaralást ajánljanak fel.
Ez is egy munka, amit van, aki jól csinál, van, aki pocsékul, de hát kedvelem a dolgozó embereket, s többnyire nem vagyok szemét, csak ha hajfestés közben zavarnak, mert utálom, ha csorog a nyakamba a festék a fejem egyik feléről, míg a másik jó két árnyalattal lesz világosabb, mert éppen akkor érdeklődnek a szokásaimról.
Tehát vissza a történethez, kedvelem őket. A mostani fiatal pasi hang, meg kifejezetten szimpatikus volt, semmi pedofília, anyai érzéseimet vettem elő, mondom, nevelem egy kicsit a gyereket az életre, s gyorsan közbevágtam, hogy mennyi az annyi.
Mondja, teljesen ingyenes. Ami megint gyanús, mert anyám úgy tanított, hogy nincs ingyen vacsora, még csak állapotfelmérés sincs… Ha lóvét nem is kérnek, de vagy előadást kell meghallgatni, vagy rám akarnak sózni majd valami tuti biztos csodaszert, de buzgott bennem a kalandvágy.
Mondom, s mennyi időt kérnek az életemből mindezért. Körülbelül négy óra, így rá a válasz.

-Uram, én négy órát, még a római pápára se szánnék, pedig az nagyon fontos ember, alkudjunk meg. Hogy is megy ez a kis szeánsz?

Kis csend a telefonvonal végén, majd bevallja, hogy 8:30-kor kezdés, s utána elkezdődik a vizsgálat, s megy sorba mindegyik helyen az ember, s aki nem ér oda kezdésre, az lemarad.
( Kötözködöm)
-Miért, bezárják az ajtót, s aztán jön a gáz?
- Hát azt nem tudom, - bizonytalanodik el, nekem azt nem mondták, hogy jön-e és mikor. (Ekkor már röhög. Vérszemet kapok.)
- Aha, értem, aki ki tud mászni az ablakokon, az biztos jó állapotban van, s továbbra is részesülhet tb-ellátásban. A másik teremben meg majd golyózápor elől kell elugrálni, ezzel nézik az ízületek állapotát.
( Ekkor már nagyon röhögött. Nyilvánvaló volt, hogy vizuális típus volt, s látta a csomó öreg férfit, meg nyanyát, ahogy cikkcakkban futnak az ajtóig, aki odaér, az megkapja a diagnózisát, akiben megakad egy-két golyó, azt átküldik felülvizsgálatra)
- Uram, komolyodjunk meg, tényleg, hogy is megy ez a vizsgálat?
- Nekem fogalmam sincs, ott kell lenni fél kilencre, és legalább fél egyig eltart, de lehet, hogy gáz az nincs…
- Tudja, mit? Kalandvágyból kipróbálom, írja fel a nevem, vállalom.
-Lakcíme, kora?
- Na, itt álljunk meg, anyámnak is megtiltanám, hogy a koromra emlékeztessen, pedig ő lényegileg érintett a kérdésben. Mondom, ne bizalmaskodjon velem fiatalember.
( Zavarban van, de még mindig vihog…)
- Hozhat magával még valakit… - próbálkozik.
- Meggyőzött,- zárom le a párbeszédet. – Elhívom valamelyik barátosnőmet, akire némileg neheztelek, végig kell ülnie a négy-öt órát, s a végén még ráadásul azt is megtudja, hogy magas a cukra, ki vannak az ízületei, pocsék a vérnyomása, s rágcsálhat gyökereket, ihat tyúkhúr-teát, s meg kell vennie, abból a csodaszeres tablettából két dobozzal, ami éppen akkor lesz soha vissza nem térően kedvező árú. Ezt az élményt ki nem hagyhatom…