A húsvét is ilyen. Sonkázunk, reggel, este, aztán éjjel rémálmom van. Tegnap is egész éjjel egy bérgyilkos elől rohantam. Lehet, hogy nem is bér volt, de gyilkos mindenképpen, s nagyon sokat menekültem az biztos. Lehet, hogy az esti sonka-tojás parti miatt volt vagy a kulcsi mészáros viselt meg, vagy együtt a kettő. Reggelre mindenestre nagyon elfáradtam. És örültem, hogy megmenekültem végülis, meg hogy itt a fiam a kedvesével. A fiam, aki már teljes egészében felnőtt, s ha nem veszünk össze semmin, vagy már rég láttam, csak úgy gondolok rá, hogy a világ legjobb gyereke...

De becsülettel be kell vallanom, hogy időnként az agyamra megy, s ilyenkor egyáltalán nem ez jut róla eszembe. De most ünnep van, s itthon van, s olyan jó, hogy tele van velük a lakás. Így megállapodtam az első állításnál.

De mindjárt elkanyarodok a húsvétra. Nálunk van locsolás. Mindig is volt és lesz is. Szolid, visszafogott, családias, de locsolás. Csak anyám, ha itt van tesóm kap öntözővizet , a kedves és én. No, persze, legalább tudja az ember, hogy mitől tartjuk ilyen fenemód jól magunkat.

Van, hogy egy kis szódaspriccelés is belekúszik a képbe, de olyankor én csúnya szavakat mondok fiam szellemi képességeire, de persze csak csinálom a sértődöttet, nehogy elkanászodjon, de egyáltalán nem zuhanok össze. Hanem utána, szépen összetakarítok.

A szagokra azonban érzékeny vagyok. Így férfi tagok megkapják tőlem az öntözőszert, mert ha mindenki maga öntevékenyen locsol, olyan napokig eltartó fejgörcsöm lesz állandó hányingerrel, hogy bevallanám minden soha el nem követett bűnöm is.

Így odaadom, lötybölnek rám egy kicsit, majd kapják a tojást és az elhervadás elleni projekt működik, ha.... Ha nem lépne be Béla szomszéd a képbe.

Drága Bélám, nagyon nagy jó indulatában, ki nem hagyná a locsolást, és a fröccsöt, amit utána adok. Próbáltam kijátszani, hogy maradjunk csak a fröccsnél, de nem hagyja magát. Ő jön és önt. Ez utóbbi a baj. Önt, hogy ömlik le a jófajta szagos víz a fejbőrömön át az arcomon, a karomon kleresztül, szerintem a sarkamig egészen....

Bélám önt, valami olyan rettenettel, hogy másodpercek alatt átveszi a lakás a szagot, sőt a bőröm lemélyebb rétegei is feltöltődnek vele, s én csak szédelgek és hányok, hányok és szédelgek, napokon keresztül.

Próbáltam kijátszani, de esélyem sincs. Bélám jön este, délben, reggel, másnap, mindig olyankor, amikor nem számítasz rá. Aztán megesküszik, hogy csak egy csöppet,s önt és önt és önt...

Mindjárt ruhába bújok, s elindulok Pestre. Boldog mosoly az arcomon, a remény mosolya, hogy Bélámat ma végre kijátszom... Drukkoljanak nekem...