Bár több mint 10 éve nyugdíjba vonult, munkásságának emlékei most is elevenek az egykori tanítványok és munkatársak szívében.
1980-ban került a Rudas Kollégiumba nevelőtanárnak, és innen is ment nyugdíjba 2000-ben. Húsz esztendő alatt meghatározó alakja lett a kollégiumi nevelőtestületnek, a szó nemes értelmében nevelt és tanított több száz gyermeket. Tanítványait egymás tiszteletére, szeretetére oktatta, megtanította nekik a másság elfogadását, és az egymáshoz való alkalmazkodás fontosságát. Különösen a zene, a képzőművészet, a népművészet területei iránt tette érdeklődővé a diákokat.

Évekig vezetett a kollégiumban a szövő szakkört, az ott készült tarisznyákkal ballagtak végzőseink, az ajándéktárgyakat pedig bizonyára ma is többen szeretettel őrzik.

Nagy gondot fordított a tanulók lelki nevelésére, gondozására. Négy gyermek édesanyjaként tapasztalataival sokszor segített a családi konfliktusok megoldásában, a kamaszok lelki gondjainak feldolgozásában. Az ő nevéhez fűződik a Biblia oktatásának bevezetése a kollégiumban.

A nagycsaládosok megsegítése végig kísérte életútját, érdekeik érvényesítését fontos feladatnak tartotta. 1989-ben egyik alapítója volt a Nagycsaládosok Dunaújvárosi Egyesületének, és négy éven át vezetőként szolgálta a nehéz helyzetű nagycsaládok ügyét.
Mindig feladatának érezte, hogy a gyermekek, az idősek és az elesettek helyzetén javítson, hol tisztséget betöltve, hol anélkül. Tette ezt akkor is, amikor a saját életében is egyre több gonddal, betegséggel kellett küzdenie. Méltósággal, a hívő ember tartásával viselte a rá nehezedő terheket, s bár a lelkét nem, de az egészségét kikezdték az élet megpróbáltatásai.
Mi erre a derűs, türelmes, kedves emberre mindig emlékezni fogunk.
Nyugodjon békében!

Rudasos kollégái