Most 37 évesen úgy döntött, abbahagyja. Augusztus 28-án egy nagyszabású gálameccsel búcsúztatják Dunaújvárosban, ahol összecsapnak a múlt és a jelen legendái.
- Fiatal vagy még…
- Köszönöm, de hát a kézilabdázáshoz már nem, sajnos. Még ha próbáltam is leplezni,de éreztem magamon az idő múlását. Így a döntés meghozatala számomra nem volt nehéz, a tavalyi alapozás során tudatosult bennem, hogy én többet ilyent már nem tudok végigcsinálni. Sokkal inkább annak az elfogadása volt nehéz, hogy tényleg eljön az utolsó meccs, hogy tényleg nem lesz többet. Még most is barátkozom a gondolattal.
- Mennyiben változik az életed?
- Hála istennek, nem annyira. Itt maradok a csapat mellett. Edzői végzettségem is van, s nagyon jól esett, hogy a csapat, az akadémia számít a munkámra, igaz már a pálya széléről fogok foglalkozni a fiatalokkal. Úgy hogy a napi rutin nem változik. Ma is meglelődött a családom, kérdezték, hogy hová mész te reggel, csapategyenruhába? Mondtam, kezdődnek az edzések, erre kicsit furán néztek.
- Hogyan tekintesz vissza a pályádra?
- Hiányérzetem nincs, hiszen tizennyolc éves koromig, amíg a csapathoz nem kerültem, nem voltak terveim a kézilabdával. Utána persze már lettek. Szerettem volna kijutni az olimpiára és világbajnokságra, szerencsére ez mind megadatott számomra. Én nagyon-nagyon szerencsés embernek tartom magam, hiszen amit szerettem volna, azt többszörösen meg is kaptam.
- Melyik volt a legnehezebb időszakod?
- Hát egyértelműen, amikor itt megszűnt a csapat, amikor nagyon-nagy gondok voltak. Akkor mi hárman megpróbáltuk úgy alakítani a dolgokat, hogy visszahozzuk az NBI-be. Évekig tartott a küszködésünk, s akkor volt kicsi is a gyermekem, alig volt sikerélményünk, a bent maradásért küzdöttünk. Nagyon kemény időszak volt, és nem volt jó hangulatú, de még erre is büszke vagyok, hiszen bent tartottuk a csapatot.
- Hogy látod a csapat jövőjét?
- Ha az egyéni képességeket nézzük, akkor mindenképpen erősödtünk, de hogy a szakmai tudást, hogyan tudjuk csapatjátékká váltani, az csak később dől el. Sikerünk egyik titka az, hogy mindenki sokat tett a csapat sikeréért, s nagyon bízom abban, hogy ez még sokáig így lesz.
- Mi az, amire eddig nem volt időd, de most tervbe vetted?
- Olyan óriási terveim nincsenek, hiszen nem lesz sok időm. A szünetben nagy kertészkedésbe fogtam, befőtt és lekvár eltevésbe, de aztán elbizonytalanodtam, hogy ez nem biztos, hogy az én utam. De abban bízom, hogy a családdal többet tudok lenni.