Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, lám milyen kevés kell: egy csésze illatosan gőzölgő tea, hozzá finom apró sütemény, s versformába öntött gondolatok, amelyeket versimádók adnak elő versszerető közönségnek. S kiknek a sorait tolmácsolta legutóbbi összejövetelükön Bardocz Éva, Barna József, ifjú Pálfalvi János, valamint Vass Tamás, a versszínpad előadója: Csokonai Vitéz Mihálytól, Arany Jánostól, Ady Endrétől, József Attilától, Tóth Árpádon, Juhász Gyulán át Nemes Nagy Ágnesig még sok kiváló rímfaragóét, hogy azután tátott szájjal hallgassuk, mire képesek a mi magyar nyelvünkön. Íme néhány ellopott szófüzér:

…az ősz itt van, sürget, kopog…szakállas öreg esők járják az utakat…kaparásznak az őszi ködök…batyuba szedte rongyait a nyár…avar hullámzik…az ősz festi át a színeket…a lomb oly tarka, egyszer méz, sárga, barna…a keben tarkán égő színek…szél úrfi pán sípján muzsikál…ez itt a hervadás tündérvilága…az öreg ősz arcán galagonya gyúl…nézd csak a tájat, de szépen őszül…

Az előadók az elmúlás melankóliájába a humort Romhányi József és Varró Dániel művein keresztül csöpögtették. Nem lenne teljes e tudósítás, ha nem emelném ki büszkeségeinket, akiknek egy-egy költeménye is beleillett az összeállításba. Ők Kálnay Adél, Egresi Zsuzsa, Szemere Brigitta valamint Barna József, akik itt élnek Dunaújvárosban közöttünk. És még azt is elárulom, hogy írásom címét Millei Ilona Ősz verse nyomán plagizáltam.

Szente Tünde