Körmendi János súlyos betegség után Kanadában hunyt el, ahol évtizedeken át szülész-nőgyógyászként dolgozott.

Az 1957-ben alakult Illés zenekar első dobosa Rozinszky Csaba volt, őt váltotta 1962-ben Körmendi János. Az együttesben ekkor Illés Lajos (zongora), Illés Károly (szaxofon), Nényei Tas (basszusgitár, hawaii gitár), Farkas Ádám és Halász Gyula (gitár) szerepelt még.

Ahogy azt a zenész egy tavalyi interjúban a passzio.hu-nak elmondta, korábban hegedűn játszott a MOM szimfonikus zenekarában, az 1950-es évek végén váltott át dobra, és Nényei Tas megkeresésére csatlakozott az Illés zenekarhoz. Négy éven át fellépett velük először az Építők klubjában, majd a Bercsényi klubban, a Törekvésben, a Vasas klubban, a Boschban, végül a Ganzban. A nyugati beatslágereket tartalmazó repertoárból Körmendi János énekelte a Fats Domino számait. 1965 nyarán Verőcén próbált és koncertezett a csapat, amelyben az Illés-testvérek és Körmendi mellett már a Szörényi-testvérek és Bródy János is az együttes tagja volt. Itt születtek az Illés később ismertté vált első magyar nyelvű dalai.

Körmendi az Illés három kislemezén játszott: először 1964-ben (Long Tall Sally, Chapel of Love, 64, Ostinato - utóbbi kettő instrumentális felvétel volt), majd 1965-ben (a Séta az aranyhúrokon, valamint a Protonok tánca című, szintén vokál nélküli számban), és az ő dobolása hallható a Táskarádió című kislemezen is, amely Bacsó Péter Szerelmes biciklisták című filmjének betétdala volt.

A kötelező sorkatonai szolgálatra 1966-ban bevonuló Körmendi Jánost Pásztory Zoltán váltotta a dobok mögött, vele lett az Illés zenekar Magyarország egyik legnépszerűbb beat-rock formációja.

Körmendi János 1970-től élt Kanadában, ahol szülész-nőgyógyászként dolgozott.