Egy téridőesemény álcázására vonatkozó kísérletüket a Nature tudományos magazin legfrissebb számában ismertették a Cornell Egyetem kutatói.

A láthatatlanná tévő köpeny ezúttal nem a teret fedte, hanem az időből takart el egy darabkát, pontosan a másodperc 40 billiomod részét. Az esemény, amely ez alatt történt, kívülálló számára olyan, mintha meg se esett volna, kamerával is detektálhatatlan.

Korábban a fizikusok úgy tettek láthatatlanná egy-egy tárgyat, hogy a fénysugarakat a szokásos három térbeli dimenzióban térítették el. A Cornell fizikusai azonban nem a fényáram helyét változtatták meg, hanem a sebességét, így a változás az időben történt, nem a térben.

Moti Fridman fizikus magyarázata szerint a történés lezajlik, benne van a „filmben”, ám az alkalmazott trükk miatt a néző számára láthatatlan. A módszer lényege, hogy a fénysugár egyik részét felgyorsítják, miközben a másikat lelassítják, és a kettő között így létrejövő időrés fedi el a történést.

„Mintha lyukat hoznánk létre az időben, ahol az esemény megtörténik. Egyszerűen nem tudod, hogy bármi történt volna” – tette hozzá Alexander Gaeta, a tanulmány társszerzője, a Cornell alkalmazott és mérnöki fizikai iskolájának igazgatója.

A kísérleti száloptikai műszerben hajszálnál vékonyabb szálakon haladnak különböző sebességgel több forrásból indított fénysugarak. „Az egész szerkezet szálkötegek összevisszasága egy hosszú asztalon, csaknem úgy néz ki, mint egy nagy halom spagetti” – adott betekintést a kísérlet megvalósításába Fridman.

Ez az első alkalom, hogy fizikusoknak sikerült elfedniük egy eseményt az időben. Martin McCall, az Imperial College London fizikusa volt az, aki elsőként megfogalmazta a téridőálca létezésének elméletét, a Cornell kutatói pedig most közzétett tanulmányukkal a gyakorlatban igazolták az elgondolás helyességét.