Az emlékezés virágainak elhelyezését követően kezdődött az ünnepi közgyűlésa városháza színháztermében, amelyen Cserna Gábor polgármester mondott ünnepi beszédet:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Ünneplők!

Engedjék meg, hogy nemzeti ünnepünkön, október 23-án Wittner Mária versével köszöntsem Önöket!

„Ma értetek szól a harang, a lélek harangja,
ma értetek szól a fohász egy nemzet ajakán.
Ma értetek gyúl sok-sok kicsiny mécses,
Ma Néktek szól az ifjúság lelkesedése.”
Wittner Mária …..
Akit ’56-os szerepvállalása miatt két évvel később halálra ítéltek.
21 éves volt.
Kétszáz napot töltött börtönben halálraítéltként.
A másodfokú bíróság életfogytiglanra változtatta az ítéletet.
1970-ben az utolsók között szabadult.
Nemzetközi nyomásra.
Wittner Mária 2006 májusától a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség színeiben országgyűlési képviselő. Adóbevallása alapján a legszegényebb parlamenti képviselő.
Vagyona nincsen.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplők!

Budapesten, a Kossuth téren történt. Este 9 órakor. 55 évvel ezelőtt. Nagy Imre a parlament egyik emeleti szobájában fellépett az ablaknyílásba állított asztalra, és lenézett a térre.
A szemtanúk szerint amikor meglátta a sokaságot, egy röpke másodpercre megszédült. A látvány okozhatta, amely megrendítő lehetett. A megszokás tette, vagy a pillanat súlya okozhatta, de kiszaladt a száján, és ezt mondta: Elvtársak!
Tiltakozó morajlás futott végig. Nem vagyunk mi elvtársak! A nemzet jött el! – kiáltotta el magát valaki.

1956. olyan éve a magyar történelemnek, amikor a magyar nemzet egy forradalomban újjászületett, de még inkább újra megszületett. Két vesztes világháborúval a háta mögött, az ország feldarabolásának letaglózó élményével, a háborúkat követő belső terror pusztító hónapjait megszenvedve, a kitelepítettek és elmenekülők okozta vérveszteséggel úgy festett, hogy nemzetünk már csak múlt idő.
S akkor, 55 évvel ezelőtt az ablakba fellépő Nagy Imre megértette, hogy nem egyszerűen egyetemisták, munkások, értelmiségiek, spontán tiltakozók verődtek össze a Kossuth téren.
Ezen a téren Magyarország állt!
Egy nemzet, melyet ezer közös év, dicsőségesen felemelt és méltósággal lehanyatló zászlók egyesítenek.
A Kossuth téren Magyarország nézett farkasszemet a sorsával. Az emberek kiléptek a díszletekből, a felvonulásokból, üres szózuhatagokból, vörös drapériából épített művilágból, és utat nyitottak a valóságba, utat nyitottak a jövőbe.
A magyarok szabadság iránti vágya kiütötte az első téglát a kommunizmus falából, majd ezen a nyíláson évtizedekkel később az egész szocialista világrendszert kivitte a huzat.

1956. október 23. megmutatta a világnak, hogy az ember szabadságvágya örök és elpusztíthatatlan. Ezt róluk, ’56 hőseiről mondta Kennedy elnök. Ők voltak azok, akik győzni akartak. Nemcsak Budapesten, de országszerte. Debrecenben, Pécsen, Mosonmagyaróváron, Pentelén.
Ők voltak, akik nemcsak szembeszálltak a szovjet birodalommal, de az utolsó pillanatig kitartottak. Ők a mi szüleink és nagyszüleink.
És mi vagyunk azok, akik mindig is úgy gondoltuk, hogy az ő örököseik vagyunk. Akik küldetésünknek tekintjük, hogy továbbvigyük az ő küzdelmüket.
22 éve, a Magyar Köztársaság kikiáltása óta azért találkozunk mindig ezen a napon, hogy rájuk emlékezve fogadalmat tegyünk: be fogjuk fejezni azt a küzdelmet, amelyet ők indítottak el.

Amíg az ember harcol a szabadságért, amíg azért küzd, hogy maga dönthessen a jövője felől, addig elszánt és magabiztos. De mi történik akkor, amikor túljutunk az akadályokon? Amikor új helyzetben találjuk magunkat, amikor bele kell vágni a nagy változásokba. Amikor tabukat kell dönteni. Ilyenkor bizony bennünk él a kételkedés hajlama. Ma már tudjuk, hogy voltak dolgok, amelyekről Magyarország a rendszerváltáskor hagyta lebeszélni magát. Voltak tabuk, amelyeket nem döntöttünk porba. Azóta tudjuk, ez hiba volt. Sok időt veszítettünk. Megtanultuk, hogy amikor itt a lehetőség, nem szabad kételkedni, nem szabad várni.
Mert Magyarországon az igazságtétel, szemben Közép-Európa más volt kommunista államaival, eléggé félresikerült és félresiklott. Vannak olyan területek, ahol már nincs mit tenni, és a jóvátétel már lehetetlen, de vannak olyan területek, ahol elmulasztott kötelezettségeinket még pótolni lehet.
Az a törvényjavaslat, amelyet a héten a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja benyújtott a parlament elé lehetővé teszi, hogy a legsúlyosabb esetekben, az ’56-os megtorlások során elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények esetén a felelősségre vonásra sor kerülhessen. A törvényjavaslat alkotmányos, a nemzetközi joggal összhangban áll.

Hölgyeim és Uraim!

Magyarország polgárai 2010-ben két ízben is igent mondtak arra, hogy mindennek meg kell változnia. Az alkotmánynak, a törvényeknek, a közéleti erkölcsnek, a médiának, a környezetvédelemnek, az iskolának, a kórháznak, a közbeszerzéseknek, az adózásnak.
Mindennek, ami erkölcsellenes.
Deák Ferenc a maga bölcsességével durván 150 évvel ezelőtt így fogalmazott: „A rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni.”
S ha helyre gomboljuk a mellényt, olyan országunk lesz, ahol értelmetlen szabályok nem gátolják azokat, akik dolgoznak és vállalkoznak. Ahol a külföldi vállalatok ugyanúgy adóznak, mint a magyarok. Ahol garantáljuk a nyugdíjak értékét, és nem engedjük eltőzsdézni az emberek befizetéseit. Ahol azok jutnak előre, akik becsülettel dolgoznak, és nem azok, akik spekulálnak.
Olyan országunk lesz, ahol megéri gyermekeket vállalni és felnevelni. Ahol az adózásnak becsülete van, mert egyszerű, átlátható, és nem lehet, nem illik kibújni alóla.
Olyan országunk lesz, amelynek polgárait, a magyarokat ismét tisztelik a világban.

Ma még az út elején tartunk, Hölgyeim és Uraim, de újraszabjuk az ország működését. Végigcsináljuk a ránk szabott feladatot, különben mindent, utolsó álmainkat, gyermekeink utolsó esélyét is elveszítjük.
Egy éve dolgozunk azon, hogy megteremtsük a sikeres magyar élet alapjait, és újból emelkedő pályára állítsuk hazánkat.
Most nem hallgathatunk a kétkedőkre.
Mi azok a magyarok vagyunk, akik fegyverrel is szembeszálltunk a szovjet birodalommal. Akik hazaküldtük katonáikat. Akik kimentettük hazánkat a kommunizmus lehulló gerendái alól.

Öt éve ezen a napon a gyurcsányista hatalom rohamrendőrökkel verette, lovas rendőrök kardlapjaival ütlegelte, vízágyúval és gumilövedékkel lövette a békésen ünneplő magyar embereket.
De mi itt vagyunk, és ők is ott lesznek hamarosan, ahol lenniük kell.
Jöhetnek még kemény idők. De véget is érnek. Mert a kemény idők sohasem olyan kitartóak, mint a becsületes, kemény magyar emberek.

Ezt követően az idei Dunaújvárosért Díjakat posztumusz Tóth Lászlónak, városunk közelmúltban tragikusan elhunyt alpolgármesterének ítélték, a díjat az alpolgármester özvegye vette át, Lóky Richárd, századosnak , a polgári védelem parancsnokának és Móder Rezső, Munkácsy-díjas képzőművésznek.

A díjátadást követő pohárköszöntőn Kiss András, a kulturális bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy mindhárom díjazottra érvényesek, Madách szavai: S az ember célja a küzdés maga.

Méltatások:

Tóth László,

volt gazdasági alpolgármester 2011. április 26-ai tragikus halálát döbbenet és mély fájdalom kísérte végig. Októberben immár fél éve annak, hogy szeretteit, barátait gyász övezi.
Tóth László 1958. augusztus 3-án született Budapesten. Három éves kisgyermek, amikor szüleivel és bátyjával Dunaújvárosba költözött. A Barátság városrész, a Barátság Általános Iskola a gyökereit jelentette. Ragaszkodása az itteni utcákhoz, terekhez, a Duna-parthoz, a gyerekkori barátokhoz egész életében elkísérte.
Tanulmányai elvégzése után Dunaújváros vendéglátóegységeiben dolgozott, majd üzletvezető lett a Vigadóban, a Művész Presszóban, az Arany Csillag Szállodában. 1984-ben indították el feleségével, akkoriban az elsők között, magánvállalkozásukat. 1989-től megváltozott az üzlet profilja. A Legvidámabb Barakk a város nevezetességévé vált múzeumával, a vendégek folyamatosan emléktárgyakat, jelvényeket, könyveket, zászlókat hoztak a kommunista időkből, egyfajta gyűjtőhellyé vált a különféle relikviákból, amire büszke is volt.
Ambíciókkal, tele magasztos elvekkel került a politika világába. Először külső szakértőként vett részt az önkormányzat bizottságának munkájában, majd 1998-ban belépett a Fidesz Magyar Polgári Pártba. Munkáját hatalmas elhivatottsággal végezte. Elszántsága, akarata, kitartása azt eredményezte, hogy a 2006-os önkormányzati választáson, melyben a Fidesz kampányát is vezette, közgyűlési mandátumot nyert, a Kertváros képviselője lett.
Ekkor a gazdasági bizottság tagjának, majd elnökévé választották. Hallgatott és adott a város, és a városrész véleményére, igyekezett a jelzett kérések mentén, a városlakók érdekeit szolgálva végezni tevékenységét.
Képviselői munkássága alatt javította a körzet parkolási problémáit, erősítette a közbiztonságot térfigyelő kamerák kihelyezésével, és egy körzeti megbízotti iroda kialakításával. Erőfeszítései, közbenjárása nélkül nem büszkélkedhetne a város egy csodálatos zöldövezettel, a Kádár-völgyi arborétummal. Szinte elképzelhetetlen volt az a cél, amelynek megvalósításán 2009 tavaszától fáradozott, dacolva még az árvízzel is; A „miénk a sziget” jelmondattal, attól a nyártól kezdve újra megnyílt a városlakók előtt a fürdőzési lehetőség a Szalki-szigeten. A 2010-es választásokon elsöprő győzelemre vitte pártját Dunaújvárosban: tavasszal Dr. Dorkota Lajost országgyűlési képviselővé választották, ősszel pedig 10 körzetből kilencet Fideszes képviselő nyert meg.
Tóth László október 13-ai alakuló közgyűlésen tette le alpolgármesteri esküjét. A másokért való tenni akarás hajtotta egész életében. Úgy gondolta, a politikai szerepvállalással még több embernek nyújthat segítő kezet. Ez volt az éltetőereje is. Mindig várta, és kereste az újabb és újabb feladatokat, kihívásokat. Sokan szerették, becsülték, elhivatott munkája, és magával ragadó lendületes egyénisége okán örökéletű emléket hagyott maga mögött.
Dunaújváros MJV Közgyűlése Tóth Lászlót, maradandó tevékenységének elismeréseként, Posztumusz Dunaújvárosért Díjban részesíti.

Lóki Richárd,
polgárvédelmi százados úr 2001. február 01. óta dolgozik a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságon. Főelőadóként, közalkalmazotti jogviszonyban kezdett, majd 2006-ban, tevékenysége, munkája elismeréseként tiszti kinevezést kapott, és ekkor lett a Dunaújvárosi Polgári Védelmi Kirendeltség vezetője. Előtte megbízással végezte már ezeket a feladatokat.
Folyamatosan nagy lendülettel, teljes odaadással, igen magas színvonalon végzi munkáját. Az önkormányzatokkal kiválóan együttműködik. Az évközben felmerülő többletfeladatokat is kiválóan oldja meg, ha szükséges a társszervekkel, önkormányzatokkal, rugalmasan együttműködve. Nagyon jól teljesíti a védelmi referensi kötelezettségeit, munkáját elismerik, igénylik segítségét és tanácsát. A veszélyes üzemek vonatkozásában is igen jól érzékeli a problémás, kérdéses területeket, a felmerülő problémák megoldásában pedig mindig kezdeményező és előrelátó. A 2009-es évben a Fejér Megyei Védelmi Bizottság által szervezett „Védelmi Igazgatási Gyakorlat” szervezésében, előkészítésében, végrehajtásában, állományának irányításában kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Ugyanilyen szakszerű és magas színvonalú munkát végzett a Dunaújváros Megyei Jogú Város „Külső Védelmi Terv”-ének teljes és részleges gyakorlása során.
Elismerésre méltó munkát végzett a Dunaújváros-Táborállás és a kulcsi partfalcsúszás következtében kialakult veszélyhelyzet kapcsán. Minden, a helyzet generálta feladatot a legjobb tudása szerint oldott meg, segítve a többi közreműködő, végrehajtó munkáját, emberi életet és anyagi javaikat védve. Nagy gondot fordít ismereteinek bővítésére is, közgazdasági szakokleveles mérnöki, okleveles védelmi igazgatásszervezői diplomákkal rendelkezik, valamint munkaköréhez szükséges képzéseken, tanfolyamokon is folyamatosan részt vesz.
Lóki Richárd százados úr a hivatásos állomány méltó tagja. Teljesítményének, egyéniségének és emberi hozzáállásának elismeréseként, a Dunaújvárosért Díjat veheti át.

Móder Rezső,
1970 óta foglalkozik művészettel, 1980-tól hivatásos képzőművész. Folyamatosan jelen van az országos és nemzetközi fontos szakkiállításokon, Dunaújváros hírnevét öregbíti. Negyven éve, naponta végzi komplex-művészetét a városért a művészeti nevelésben. 1989-től hét fajta kortárs művészeti fesztivál egyik fő szervezője és kitalálója. 1996-ban adták át a közönségnek a Móder Rezső Zenélő Szoborpark Múzeumot, mely azonnal világhírűvé vált, eddig 16 ezren tekintették meg, és zenélhettek is a kiállított szobor-hangszereken. A zenepark értéke felbecsülhetetlen, mivel Móder Rezső művészete világhírű és műfajában egyedi Európában és a világon. Tudományos értékű legfőbb munkája: az ötdimenziós művészet létrehozása és bejelentése a világ előtt.
A Móder Zenepark gyűjteménye a közoktatás szerves része. Művészetét 1990-től tanítják az egyetemeken, főiskolákon.
Művészetében lokálpatrióta: a Kozmosz tanulmányozása mellett Pentelét, Dunaújvárost, az itt élő embereket ábrázolja, dolgozza fel szívvel-lélekkel.
1982-től folyamatosan végzi jótékonysági munkáját a kórházban, óvodákban, iskolákban és a hajléktalanok körében is.
Móder Rezső széleskörű és gazdag munkásságát dicséri, hogy szinte lehetetlen kitérni minden vonatkozásra. Egyéni jelentős kiállítására eddig 65 alkalommal került sor, országos kiállításokon eddig ötszáznál is több alkalommal szerepeltek művei.
Grafikusként, festőként, szobrászként, performerként, zeneszerzőként, előadóként, pedagógusként 4-5 személy alkotói tevékenységét végzi egyszemélyben. Művészete, nem végleges kiterjedésben, de hatalmas eddigi életműve, jelentős egy fejlődő város életében. Mindennek elismeréséül, a 2011-es évben Dunaújváros MJV Közgyűlés a Dunaújvárosért Díjat, Móder Rezső képzőművész részére adományozza.