Az utazó különítményt hat diák és nyolc tanerő alkotta, s már az érkezés napján szívélyes fogadtatásban részesültek. (Sajnos, az egyik leányzó bőröndje még egy nappal tovább élvezte a repülőút szépségeit, de egy kis prágai kitérőt követően ez a csomag is megérkezett eredeti rendeltetési helyére.) A tengerparti üdülővároskában elszállásolt csoport tagjai között azonban volt olyan tanuló, aki valóságos tajgai körülmények közé került, s egy erőben lévő házikóból (amely belül azért igen impozáns volt) indult nap, mint nap útjára.

Sor került (Vosuban) a 62 fős üdülőövezeti iskola meglátogatására, de a közeli nívós középiskolát is megtekintették a résztvevők (Rakverében). Itt csodájára jártak a helyi színháznak is, de a régi majorságokból átalakított exkluzív szállodát és a helyi erődöt is bebarangolták. Jellemző egyébként, hogy minden a legmodernebb felszereltséggel rendelkezett. A színházban például évente 300 előadás zajlik, míg az iskola tornacsarnoka és konditerme párját ritkítja még városunkban is.

A középkori erődben természetesen az egykori kínzóeszközök megszemlélése után megismerkedtek a résztvevők a puskapor készítésének fortélyaival, majd keresztes lovagi gúnyában pózolhattak. A másik átalakított majorságban erdészeti múzeumot alakítottak ki, s ez is érdekes látványosságként szolgált. Itt, egy közös játékra invitálták a vendégeket, s a diákok a tanárokkal közös és vegyes csapatokban küzdöttek (kortól és nemzettől függetlenül). De ugyancsak nagy élmény volt, amikor a nemzetek megvendégelték egymást saját országukra jellemző édességekkel is, nagy kulináris örömmé alakítva a délutánt. A programban természetesen szerepelt a tengerpart bevétele, minden lehetséges módon (ruhában, csónakkal, köveken által, stb.). De volt „Tavaszi koncert” is, amikor minden résztvevő ország küldöttsége népi extrád műsorral kedveskedett a többieknek.

Az utolsó napon pedig a fővárost: Tallint fedezték fel, különösen az óvárosi részt. Érdekesség, hogy itt is találtak magyar vonásokat, hiszen Európa legrégebbi, ma is működő gyógyszertára 300 évig volt egy magyar család kezében!

A hat diák: Szeitl Ákos, Török Nikoletta, Horváth Blanka, Horváth Hanga, Mészáros Anna ésBellovits Kitti pedig rácsodálkozott az Estonia komphajó katasztrófájának emlékére emelt Brooken Line emlékmű monumentalitására, majd kellemes körülmények között, immáron zökkenőmentesen hazaérkeztek Magyarországra.