Hogy ez így lesz-e vagy sem, az más kérdés, de a rossz érzése a munkásgyűlést követően megmaradt.

Felemás érzésekkel távozott. Úgy vélte, hogy volt, amikor nyerésre állt az érdekképviselet, de a végére padlóra került. Talán ennek oka lehetett az is, hogy a kettőkor kezdődő, de legkésőbb negyed 4-ig tartható munkásgyűlésnek ( sic:- legalább Borbély elnök úr, erre hívta fel a figyelmet) már fél 3 órakor se híre, se hamva nem volt. Hogy a tudósítónk is némileg pesszimista hangulatba került, annak persze egyéb oka is volt. ( Egy kis nosztalga képen:)

Így összegzi a látottakat, hallottakat : " Oláh István, az IFi új elnöke erőteljesen kezdett. Jó beszéd, indulatok nélküli, de kemény, olyan, mint amilyennek egy nagygyűlésen beszélni kell az érdekképviselet vezetőinek. Mucsi Zoltán a Dunaferr Vasas elnöke, mintha koreográfiia szerint vette volna át a szót, hatásos, racionális érveléssel folytatta. Kérte, hogy látni szeretnék azt az érvanyagot, amire a leépítések épülnek.

Tankhilevich cégvezető kapta meg a szót, nagyon nem izgulta össze magát, jelezte ez az is, hogy nem kérte, hogy fordítsák neki az érdekképviseletek vezetőinek beszédeit. Zsebre dugott kézzel, kék mellényben állt ki a vasműs kultúr telt háza elé. Ugyan nem zsúfolásig volt telve, de azért tele volt a terem, igazolásául annak, hogy a dolgozók fontosnak tartották volna, hogy a kérdéseikre, kételyeikre választ kapjanak.

Elmondta többek között, hogy bármennyire is nagy odafigyeléssel igyekszik ellátni feladatát , de hát vannak olyan körülmények, amelyekre még ő sem tud ráhatással lenni, így elkerülhetetlenek a kellemetlen döntések.

Mezőközi szóvivő úr freudi fordítási hibája némi füttyögést váltott ki, amely szerint a szakszervezet le akart mondani a 14 havi juttatásról, ha nem lesz kohófelújítás... Majd a felhördülést követően korrigálta a hibát. Hangsúlyozta, hogy azért lesz kohófelújítás, csak hát van egy kis késedelem...

Erre taps volt, ami igazolta, hogy az emberek, reményt és lehetőséget szeretnének...

(Tavaszi tiltakozás a Városháza téren)

Itt még akár nyeréssel is befejeződhetett volna a nagygyűlés, de Borbély Zoltán elnök úr valami teljességgel érthetetlen módon és stílusban folytatta a sort. Közölte, hogy nincs lehetőség közvetlenül a kérdezésre, s az összegyűjött sok száz kérdés közül ezért hármat tenne fel:

1. Mi lesz a monitorok előtt ülők védőszemüvegével?

2. Miért késik az újítási díjak kifizetése?

3. S a vállalat átvállalja-e a banki tranakciós adó lakosságra esó részét.

Valami nem lehetett rendben az érdekképviseletek közötti összhanggal, mert valami indulatosat szólt oda Mucsi elnök Borbély elnöknek ezek után, aminek tartalmát, csak a mimika árulta tartalmát ugyan nem ismerve, de az azért lejött, hogy valami nagyon nem tetszik neki. Érezni lehetett, hogy ő is meglepődött a fajsúlyos keresztkérdéseken.

Megválaszolták... Maga Mezőközi szóvivő úr köszönte meg, hogy hogy Borbély elnök úr ennyire meg akara kímélni őket a kellemetlen kérdésektől, de néhányra ők is készültek. ( Ez azért egy csípőből elsütött szívlövés volt)

A tudósító nem emlékezett, hogy pontosan melyek voltak ezek, annyira karcos nyomot nem hagyott benne sem a kérdés kellemetlensége, se a válasz mélysége.

Borbély elnök úr közölte, hogy itt és most nincs lehetőség egyéb kérdés feltevésére, majd írásban válaszolnak az el nem hangzottakra.

Összességében érthetetlenül felemás nagygyűlésen vagyunk túl.