- Most baloldalon vannak tárgyak, melyik helyiségben lehetünk ? - szólt az egyik vezető hangja. óvatosan botorkáltam előre. Ha megszűnt a hang, ha csend volt, ha nem fogta meg senki a kezem elveszettnek éreztem magam. Rettenetesen tétovának, bizonytalannak.

Megéreztem, átéltem, hogy milyen félelem lehet lelépni egy padkáról, sétálni az avarban, átmenni, egy hídon, hogy minden ellenséges és veszélyes lesz egyszeriben, ahogy kihúny a fény.

Fény nélkül címmel nyílott interaktív kiállítás a Munkásművelődési Központban. Az ötletadó Orosz Csaba a Dunaújvárosi Tűzoltóság parancsnok-helyettese elmondta, hogy gyakorlat során jutott eszébe az ötlet, s a kollégáival, Kovács Rózsával és a Lorántffy iskola tanáraival közösen állították össze azt az "akadálypályát" amt fény nélkül kell bejárnia a kiállítás látogatóinak.

Az egész kiállítás az ő közreműködésükkel és adományaikból jött létre. Csoportok előzetes bejelentkezés után látogathatják.

Jován Barbara is eljött a tárlat nyitására. A 22 éves fiatallány 7 éves kora óta nem lát. Agydaganattal műtötték, sugarazták,kemoterápiázták. Túléléte a rákot, igyekszik teljes életet élni, beszél arról, hogy milyen rövid idő alatt képes tájékozódni, megjegyezni, hogy mi , hol van. Egy éve segítője is van Happy személyében , a speciálisan kiképzett labradorral az első pillanatban megszerették egymást, azóta az egyik legfőbb segítője. Kerámiákat készít, az a munkája és a hibbija, nem tanulta, egyszerűen érzi, ahogy megelevenedik ujjai között az anyag,

- Színek?

- A színekre még emlékszem látó koromból; mondja vidáman, mi közben fogja a kezem. Orosz Csaba kislányai egyből összebarátkoznak vele, valamilyen olyan rácsodálkozás nélküli természetességgel fogadják el a másságot, ahogy csak a kisgyerekek tudják. Egy pillanatra sincs meg bennünk a rettenet, a rettenet attól, hogy mi történhet akkor, ha fény nélkül kellene léteznünk.

-fgy-