A vízipisztoly showról lekéstünk, de akik ott voltak, azok megesküdtek nem volt ugyan tömegnyomor, de akik ott voltak, azok teljes erőbedobással lőttek, ahogy kell.

Aztán a helyi illetőségű bandák következtek. Voltak, akiknek sürgősen abba kell hagyni a zenélést, de olyanok is akadtak, akik elég jól néztek ki ahhoz, hogy a tinilányok megbocsássák, hogy se hangjuk, se hallásuk, s persze olyanok is voltak, akik egészen jól énekeltek, élvezni, sőt érteni is lehetett, hogy mit keresnek a színpadon. De hát éppen ez a Főnix lényege. Már mint az, hogy legyen egy nap, legyen lehetőség, hogy megmutassák a dunaújvárosi amatőr fiatalok, hogy mit is tudnak és szeretnének kortársaiknak adni.=

( A képen Dalai Dávid, aki nagyon kellemesen énekelt )

A sör olcsó volt, ez kedvező, bár a mértékletesség erényét nem mindenki gyakorolta, volt olyan, akit barátai igyekeztek visszalendíteni a bulihangulatba, de hát ez is a fesztiválérzés velejárója.

( Nem a képen levőkről beszélek, de tényleg nem.)

A Dózsa Mozicentrum védnöksége alatt létrejövő rendezvény, ismét bebizonyította életképességét....
A Főnix még él....
Képek alant...