Nem tudom, hogy az-e a fokmérője egy színházi produkciónak, hogy a legdrámaibb résznél nyeli a könnyeit a közönség, vagy az, hogy ifjúsági előadáson ennyi felnőtt is kíváncsi a produkcióra, nem is beszélve a ritkaságszámba menő szép számú férfinézőről, vagy az iskoláskorúak rendkívül fegyelmezett viselkedéséről, s ha igen, akkor ezek mentén megállapítható, hogy Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk október 13-i premierje bekerült a legek könyvébe, legalábbis Dunaújváros színház- és kultúrtörténetében.

A klasszikusnak számító történetet Török Sándor írta színpadra, eltalálva a megfelelő arányokat az események követhetőségében, erkölcsi mélyrétegeiben, a formálódó emberpalánták jellemrajzában.

S ezek után nem is tudom, mi az igazságos, ki kerüljön előre, a rendező Kiss Attila, a zeneszerző Balogh Zoltán András, a gyerek/ifjú színészek, avagy a felnőttek, Kalácska Gábor, az ötletes mobil díszletek tervezője, a színpadi mozgásért felelős Tóth Boglárka, avagy az asszisztens Siegrist Cecília? A Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában nyújtott teljesítményük dobogós! A következőkben álljon itt a színművet előadók neve, élükön a Nemecseket megformáló Horváth Andrással: Dedecsik Ferenc, Jakab Márk, Dubai Péter, Varga Zoltán, Szabó Zoltán, Kármán Noé, Körösztös Gergő, Hanák Norbert, Tillinger Marcell, Terneki Tamás, Jakoda Benedek, Jóna Ádám, Szentirmai Tamás, Horváth János Attila, Szekeres Petra, Baksay Erika, Jakab Csaba, Horváth István, Farkas Erik s végül, de nem utolsó sorban Kiss Attila, akik az orvos szerepében is színpadra lép.